2011. február 11., péntek

ISTENEM / MY GOD

Keresztény nézőpont a kortárs magyar képzőművészetben / 


MODEM / Debrecen / 2011. február 26., 16.00

Kurátor: dr. Sturcz János
Kiállítók: Asztalos Zsolt, Bukta Imre, Borsos János, Ganczaugh Miklós, Gerber Pál, Huszár Andrea, Kicsiny Balázs, Lőrinc Lilla, Mátrai Erik, Lovas Ilona, Oláh Mátyás, Udvardy Emese

Az utóbbi néhány évtizedben soha nem látott módon kitágult a transzcendencia kifejezésének művészi eszköztára. Ennek ellenére a történelmi vallásokban való hit gyakorlatilag kívül esik az intézményes kortárs művészet fő áramának diskurzusán, és ritka a személyesebb formájú, nem feltétlenül egyházakhoz kötődő spiritualitás megjelenítése is. Kiállításunk a kortárs magyar képzőművészet hithez, valláshoz, transzcendenciához kötődő műveiből mutat be jelzésszerű, de remélhetőleg reprezentatív keresztmetszetet. 

A tizenkét kiállító művész a legkülönbözőbb keresztény felekezetekhez kötődik vagy éppenséggel kívül áll azokon. Istenképük, hitformáik eltérőek, ahogy művészetük is a kortárs vizualitás és művészi gondolkodásmód legszélesebb spektrumában mozog. Ugyanúgy kerülik az egyházi, netán keresztény művész címkéjét, ahogy Pilinszky János is elhatárolta magát a vallásos költőktől, mondván, hogy ő költő és katolikus. Kiállítóink is képzőművészek és hívők. Válogatásunk kritikai jellegű, melyben funkcionális, szemléleti és minőségi szempontok egyaránt szerepet játszottak. Nem szerepelnek a tárlaton az Istennel való találkozást segítő liturgikus, illetve a vallási közösség élményét megjelenítő, a hagyományos ikonográfiát követő szakrális műalkotások.  Az itt látható vallásos munkák egyéni hitélményeket fogalmaznak meg, alkotóik nem törekszenek közvetlenül az isteni megjelenítésére, inkább áttételesen idézik meg a transzcendens erőket. Egy részük – például Borsos János, Asztalos Zsolt – klasszikus keresztény hittételeket fogalmaz meg a kortárs konceptuális művészet eszközeivel. Másik részük – például Bukta Imre, Ganczaugh Miklós, Gerber Pál, Lovas Ilona, Udvardy Emese – a hit és a vallás jelenkori helyzetére, a jelen társadalmi kérdéseire reflektál. Az alkotók harmadik köre – Kicsiny Balázs, Borsos Lőrinc, Mátrai Erik, Asztalos Zsolt, Oláh Mátyás – az egyházművészet hagyományos műfajait és toposzait aktualizálja, míg a negyedik – Huszár Andrea, Bukta Imre, Lovas Ilona, Mátrai Erik – a teremtett természet szépségét dicséri.

A kiállított művekből ilyen módon a kortárs hazai vallásos keresztény művészet sokszínű képe bontakozik ki. A mai egyházi művészethez szokott néző némelyiküket talán meglepőnek tarthatja, olykor első látásra blaszfémiaként értelmezheti. Ezért érdemes azokat először a kortárs képzőművészet tabukat elvető nézőpontja, nyelvezete, majd a bennük megfogalmazódó, gyakran a profanitás álcája mögé rejtett teológiai koncepció felől megközelíteni, s így világossá válik, hogy a meglepő, látszólag játékos és humoros felszín mögött igaz hit és álszentség nélküli komolyság rejtőzik.


kiállított munkáink egy része:
A könyvünk Gerber Pali könyvével
saját készítésű székek fából, videóval (Borsos) 
 János mutatja sebeit Krisztusnak
videóinstalláció, 2010 (Borsos) 
+
vérkép 150x150 cm, videóval, 2006 (Lőrinc)
lézer installáció, változó méret, 2008-2010 (Borsos)
Új Ég és új Föld

2011. február 9., szerda

A műterempályázat végeredménye

Kedves Mindenki!

A pályázatra sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy jó ötlet, bár senki sem jelentkezett rá. :)
Más úton viszont lett műtermünk: egy lakásban leszünk a Technika Schweiz formációval (László Gergely, Rákosi Péter) és egy szobában Szenteleki Gáborral.

2011. február 6., vasárnap

Kritika - SIRP, Észtország 2011.01.28.



Váltó / Vahetus

Borsos Lőrinc kiállítása a tallinni Magyar Kulturális Intézetben

A több mint  20 éve lezajlott kelet-közép-európai politikai változásokkal, majd az Európai Unió kiterjesztésével teljesen új történelmi-társadalmi-politikai terep alakult ki a térségben, amely előhívott számos már a múltból ismert és súlyos politikai konfliktusokhoz vezető  problémákat, ideológiákat mint a nacionalizmus, szélsőséges politikai erők előretörése, a kisebbségek diszkriminációja. Az Európai Unió államai, elsősorban az új tagállamok, a szocialista múlttal is küszködő országokban továbbra is virágzó ideológia maradt a nemzetállam építésének eszméje, a kollektív emlékezés és a jövőbeni nemzeti ambíciók erősítése.
A szabadságjogok elnyerésének ellenére a politikai kérdésekre reflektáló művészetnek igen ritkán akadnak komoly, a társadalmi felelősséget és az esztétikai szempontokat magas színvonalon, finom megfigyelésekkel és mély együttérzéssel ötvöző képviselői a kelet-közép-európai szcénában. Ennek egyik oka, hogy az előző politikai éra az ideológia erőltetésével és a művészek megfélemlítésével eljátszotta a művészet és politika szerves kapcsolatának lehetőségét. A történelmi tapasztalat azt sugallja, hogy a valós szociális és társadalmi feszültségek nem az esztétika tárgykörébe tartoznak. De míg a korábbi időszakban az ellenállás gyakorlata volt a rendszerkritika művészi eszközökkel megfogalmazva, addig manapság ennek az ideológiától mentes, a humanitás és szabadságjogok felöl közelítő kritikus hangnemnek kevés nyomát leljük a képzőművészi alkotásokban.
Ritka kivétel ez alól a jelenleg a tallinni Magyar Kulturális Intézetben látható kiállítás. A Borsos Lőrinc néven brandet teremtő Borsos János és Lőrinc Lilla alkotópáros 2008 óta tudatosan előkészített és lebonyolított akcióikkal fontos és megkerülhetetlen szerepet játszanak a magyar művészeti színtéren. Alkotásaikban a médiumok széles körét felhasználják arra, hogy kritikusan és érzékenyen vizsgálják és reprezentálják a Magyarországon és Kelet-Közép-Európában folyamatosan zajló politikai változásokat, csatározásokat. Legtöbbször maga az anyag illetve médiumválasztás, az alkotások struktúrája az, amely modellálja az alapjában korhadt rendszert, a változások lehetséges mechanizmusát és szükségességét.
A tallinni kiállítás hely specifikus, korábbi alkotásaik ötleteiből emeltek át néhányat, aktualizálták őket az észt illetve az észt-magyar viszonyokra. A tárlat alapkoncepciója a VÁLTOZÁS fogalmának művészi eszközökkel való modellálására épül, azokra a társadalmi folyamatokra reflektál, amelyek alapvetően meghatározzák a magyar és észt viszonyokat: kormányváltás, vezető váltások, intézményi változások, euró bevezetés stb.
Korábbi ikonsorozatuk technikáját használó, és a nemzeti jelképek szimbolikáját vizsgáló korábbi alkotásaik mintájára készült az észt zászlóba foglalt magyar zászló festmény valamint az észt címer oroszlánját és a magyar történelemben jelentős szerepet játszó Bocskai-család címerállatát ütköztető kisméretű táblaképe.
Korábbi a magyar politikai életre reflektáló videó-projektjük ötletét ültették át akkor, amikor az intézet leköszönő és következő igazgatóját kérték fel arra, hogy egy perces némasággal köszönjön el illetve köszöntse régi-új tisztségét. (2010-es budapesti kiállításukra a művészek a négy vezető magyar politikai párt szóvivőjét kérték fel hasonló akcióra, egy perc néma csendre a párt-image díszletei között. Akciójukkal felmutatva, hogy a jelenlegi politikai szituációban a hallgatás az egyetlen elfogadható szóvivői magatartás, szöges ellentétben a pozíció funkciójával.)
A közvetlen kritikus politikai reflexiók mellett kiemelten foglalkozik a kiállítás a kortársművészet és művész lehetőségeivel az adott történelmi-társadalmi szituációban. A Magyar művészi öntudat tréning című alkotás egyetemesen értelmezhető. A videón Borsos János 30. születésnapján egy Magyarország alakú gödörben kemény tornagyakorlatokat végez, hogy a túlélésre eddze magát. 
Vigyázat! A kiásott gödör formája könnyen változtatható, bármely ország sziluettje behelyettesíthető!

Uhl Gabriella


 
Free counter and web stats