Borsos Lőrinc

Portrénk a Kortársban

2012-01-20T05:28:00.000-08:00

M1, 2012. február 1.

FreshArt=FlashArt

-e

VIKOMAKT! az FKSE-ben - kiállításpályázat

2012-01-16T10:40:00.000-08:00

Teljes transzparenciára való törekvés: Pályázatunk alapból összeférhetetlen volna -mivel Janó társadalmi munkában az FKSE alelnöke és egyben a pályázatokat elbíráló zsűri tagja is- ezúttal viszont a zsűrizésben nem fog részt venni.

És hogy lássa mindenki, hogy nem volt bunda: a kiállítástervünk nem nyerte el a zsűri tetszését.

State of Affairs c. kiállításon való résztvétel

2012-01-11T15:48:00.000-08:00

2012. január 12.-február 11., Pozsony, AMT Project Galéria

Kurátor: Szalai Borbála

Kiállítók: Zbyněk Baladrán, Borsos Lőrinc, Fodor János, Andreas Fogarasi, Société Réaliste, Surányi Miklós, Jiří Thýn
Az Artycok tv filmösszeállítása a kiállításról itt elérhető (klikk)

Magyarország V. sorozat (Tippin Corporation, Nemzeti Jelkép, Váróterem, Székesfehérvár) 2011.

fotó: AMT Project

A sorozathoz készített térképeink, angol nyelvű leírással

Az építész hasa (Peter Greenaway, 1987) című film kezdő jelenetében egy római étterem teraszán vacsorázó asztaltársaság átsétál a Pantheon elé, majd hosszan és ünnepélyesen megtapsolja a kivilágított épületet. A taps spontán, nem valamiféle felavatás vagy esemény hívja elő, hanem kizárólag maga az épület. Az épület efféle szemlélete és a taps gesztusa által a Pantheon mintegy színpadra helyeződik. Az asztaltársaság ezen a képzeletbeli színpadon azonban nemcsak az épületet, a téralakítást és az egyes építészeti formákat szemléli, hanem a formákban megmutatkozó régmúlt társadalmakat is; azokat a korokat, amiben a Pantheon épült, illetve melyekben a különböző átalakításokat végeztek rajta, és melyek többnyire társadalmi-, ideológiai rendszerek változásainak is következményei.

A kiállítás a nézői tekintet és a megismerés ezen formáját alkalmazva, azt vizsgálja, hogy épített- vagy szobrászatilag alakított formák milyen eltérő szinteken képesek egy-egy társadalmi ideológia közvetítésére, illetve lehetséges-e, hogy teljesen függetlenek maradnak ezektől? Milyen lenyomatokat hordoz magában egy épület, egy szobor vagy autópályá pillér az adott társadalmi rendszerről? Legyen szó az 193o-es évek amerikai kapitalizmusáról, a kommunizmus utópiájáról, egy kubista mű újraformálásáról, vagy akár a közelmúlt magyar politikai eseményeiről, a kiállított művekben különböző példák láthatóak tér és ideológia összefüggéseire; a foma- és téralakításban alig észrevehetően felsejlő ideológiai tartalomtól, a művészi formák szándékolt kisajátításáig.

A francia-magyar Société Réaliste művészkollektíva videójának főszereplője az épített környezet. A videó alapját az 1949-ben készült Fountainhead című film adja, melynek története egy modernista építészről szól, aki várja, hogy elismerjék forradalmi elképzeléseiért és azért, mert nem hajlandó kiegyezni egy olyan társadalommal, mely ellenáll az újításoknak. Az eredeti filmről azonban a művészek digitálisan eltüntették az emberi jelenlét összes nyomát; hiányzik a kapitalizmus és a szabad-piac modernitásának hősét megtestesítő építész, a film összes szereplője, minden cselekmény és hang. Így a 111 perc hosszú videóban csupán a terek maradnak láthatóak; és a film narratíváját a formálódó New York kapitalista társadalmának idealizált helyszínei, a festett városlátképekre nyíló tervezőirodák, és a makett felhőkarcolók díszletvilága adja.

Andreas Fogarasi filmje egy valóságban is realizálódott díszletvilágot mutat be; az Oslo melletti szabadtéri Norks Folkemuseum-ot. A parkban - egy gyűjteményhez hasoníthatóan - egymás mellett találhatók Norvégia más-más területéről származó, eltérő stílusú, korú és funkciójú épületek. A különböző történelmi korokat és földrajzi helyeket egy platformra helyező, már-már fikció szerű bemutatás módja felveti az autenticitás és a rekonstruálhatóság kérdését, illetve, hogy egy épület eredeti helyéről és kontextusából kiragadva mennyiben képes megőrizni eredeti jelentését, és a hozzá kapcsolódó ideológiai-, társadalmi-, történelmi helyzetét? A fenti színpad analógiát folytatva, tehát ezek az épületek az eredeti helyükről kiemelve, funkcióitól megfosztva, mint színészek és előadás nélküli díszlet áll önmagában a színpadon.

Borsos Lőrinc festményein olyan épületek láthatók, melyek bár látszólag teljesen önmagukban állnak, a magyar aktuálpolitika eseményeinek következtében mégsem képesek megszabadulni a hozzájuk kapcsolódó plusz jelentésektől, és így akaratlanul is politikai események, a korrupció vagy a sikkasztás szimbólumaivá váltak.

Az épületekhez és a városi tér egyéb elemeihez eképpen hozzátapadó jelentés, hosszabb távon a régió kultúrális emlékezetében, vagy városi legendák szintjén él tovább. Előbbire példa lehet Fodor János readymade-je, mely a kommunizmus utáni szobordöntések szimbólumának is tekinthető Stálin csizmát juttatja az eszünkbe. Míg a városi történetekben és legendákban továbbélő elmékezésre példát adhatnak Surányi Miklós Žilinában készült fényképei, melyeken a szocializmus eredményeinek és bukásának túldimenzionált, ugyanakkor észrevétlen maradványai; funkció nélküli autópálya felüljáró pillérek láthatók.

Zbyněk Baladrán socio-fiction című filmje Karel Honzík funkcionalista építész utópikus vízióit és a Kommunista Kiáltványt ütközteti egymással. A Honzík által elképzelt tökéletes kommunista társadalomban az előre gyártott házak miden ember számára megteremtik a jó élethez szükséges kondíciókat. Honzík elképzelései és a Kommunista Kiáltvány azonban a kommunizmus bukása után más olvasattal is bővülnek; a múlton - annak épített maradványait is ideértve - való tövábblépést csak a destrukció és felejtés teszi lehetőve.

Jiří Thýn Space, Abstraction című fotósorozatában a cseh kubista szobrász Otto Gutfreund (a cseh modern művészet egyik alapító tagja, egyes művészettörténészek szerint az első kubista szobor alkotója) szobrait analizálja, illetve formálja újra. Thýn ehhez Gutfreund elméleti írásaiban is kifejtett szobrászati metódusát alkalmazza a művész saját szobrain. Így a fotó médiumának segítségével egyrészt reagál a Gutfreundot annak idején ért kritikákra, melyek hiányolták szobraiból a 3 dimenziós jelleget, másrészt a végletekig fokozza Gutfreund azon törekvéseit, miszerint minden egyes nézőpontban össze akarja fogni az „egész” gazdagságát.

A kiállításon szereplő, eltérő történeti referenciákkal bíró művekben, a tér és az építészeti/szobrászati formák kiemelése és színpadra helyezése láthatóvá teszi a formákban megbújó narrativitás, utalásrendszer és ideológiai kisajátítás lehetőségeit, valamint felmutatja társadalmi utópiák észrevétlen lenyomatait és továbbélését.

Emdash Award - pályáztunk

2012-01-11T15:29:00.000-08:00

Elismerés

2012-01-05T16:15:00.001-08:00

A Balkon c. művészeti folyóirat főszerkesztője a fenti mondatot az alábbi adásban fogalmazta meg, amikor - arra a kérdésre, hogy mi történt 2011-ben a magyar kortárs művészeti szcénában - szóba hozta a 2009-es (!) "Diákhiteltartozásom forintban" c projektünket. A főszerkesztő hozzáfűzte: a projekt olyan mély hatással volt rá, hogy azóta felhagyott a Magyar Narancsba való írással.

Alkotás útja, Tilos Rádió, 2011. december 29., klikk!

-----------------------------------------------------------------------

Köszönetnyilvánítás a részünkről:

Alkotás útja, Tilos Rádió, 2012. január 5., klikk!

Az "Alkotás útja" fantázianevű, Hajdu István idézetét magán viselő pólónk itt megrendelhető.

BUVIKOMAKT! 2012

2011-12-30T04:42:00.000-08:00

Boldog új világhírű kortárs magyar képzőművészt!

Stúdió Art Tour

2011-12-17T14:53:00.000-08:00

A Budapest Beyond Sightseeing és az FKSE szervezésében létrejött műteremlátogatási sorozat, 2011. december 17-én megrendezett túrájának útvonala: Borsos Lőrinc, Kupcsik Adrián, Fischer Judit.
Túravezető: Bagylas Erika, fotó: Orbán György

studio.c3.hu
facebook.com/fksestudio
facebook.com/beyondbudapest

III. Moscow International Biennal for Young Art - pályáztunk

2011-12-15T15:52:00.000-08:00

Pályázatunk a 2012-es Berlin Biennáléra

2011-12-10T04:34:00.000-08:00

nem nyert

Open publication

BEMUTATKOZÁS

A Borsos Lőrinc formációt Lőrinc Lilla és Borsos János képzőművészek hozták létre 2008-ban. Az együttműködés fő célja a mindennapok művészetként való megélésén túl, hogy a művészek közös témák mentén közös alkotásokat hozzanak létre. Szeretnék megtalálni az egyensúlyt a konceptuális és az intuitív jellegű alkotófolyamatok között.

Munkáink vállaltan tartalmaznak politikai, vallási és társadalmi reflexiókat pártfüggetlen művészi kontextusból, festményeken, installációkon és videómunkákon bemutatva.

Az elmúlt években néhány emblematikus világpolitikai kritikától eltekintve, főleg az aktuális magyar társadalmi közérzet vizsgálatával foglalkoztunk: az önellentmondó folyamatok, túlzások vagy hiányosságok mellett emberi értékek magtalálására és felmutatására törekedtünk humorosnak szánt médiumválasztással és megfogalmazásokkal.

Az általunk feltett kérdések közérthetőségére, de semmiképpen sem didaktikus közlésre törekszünk. Művészetünk csődje volna, ha agitációval és túlmagyarázással megfosztanánk a befogadót a gondolkozás lehetőségétől és attól az élménytől, amit egy saját olvasat kialakítása jelent számára.

ARS POLITICA

Lehet, hogy a politika valójában "nem a hatalomért folytatott harcokról szóló, mocskos játékok színtere" -ahogy, Artur Zmijewski fogalmaz- de nem így Magyarországon. Itt a politikusok mindent megtettek és tesznek azért, hogy a politikára másként ne is tudjunk gondolni.

Mindketten baloldali érzelmű családban nőttünk fel, ennek ellenére azok táborához tartozunk, akik egyetlen politikai párthoz vagy irányzathoz sem számítják magukat, mert az egész politikai rendszertől csömörlöttek meg. Nem kívánunk egy megosztottságot gerjesztő folyamatban annyira elfogulttá válni, hogy képtelenek legyünk a kritika, ill. az önkritika gyakorlására, ezért művészetünket sem állítjuk egyik pártpolitikai érdek kizárólagos szolgálatába.

Számunkra abszurd tény, hogy a magyar valóságot is nagyrészt a politika struktúrálja. Ugyanis amennyire az emberi élőlény magasabb rendű az általa kreált rendszereknél, úgy többre is érdemes annál, hogy csupán politikai rendszerek struktúrálják a gondolkodásmódját. A szabadságra vágyó ember jobbat tenne magával és másokkal, ha inkább egy -a mindenkori ember és politika felett álló- természetfeletti örök rendezőelvhez folyamodna, egy abszolút viszonyítási ponthoz, amihez képest saját magát és minden mást újra tud definiálni.

RÓLUNK ÍRTÁK

"Borsos Lőrinc a tárlat egészén megőrzi semleges, de szókimondó művészi attitűdjét. Célja a különböző társadalmi rétegek és az eltérő színű politikai pártok szimpatizánsainak egymáshoz közelítése a művészet eszköztárán keresztül. A „Négy egyperces csend" című videóműben a főszerepet a négy parlamenti párt szóvivői kapták. Munkájuk szokásos gyakorlatától eltérően, saját környezetükben, a videó teljes időtartamán keresztül - a monitorból kitekintve – a tárlat jelképes, csendes szemlélőivé válnak. Ezzel a cselekedetükkel a szóvivők tekintélyüket megőrizve, méltán képviselve pártjukat, ám az általános közlő és tájékoztató pozíciójuk helyett a művészet befogadóiként szerepelnek a kiállításon, ezáltal kapcsolatot teremtve politika és művészet között." (Iski Kocsis Tibor, a "Mozdíthatatlan ország" c. tárlat kapcsán)

"A politikai művek jelenléte már nem annyira meglepő a kortárs magyar művészetben, mint néhány évvel korábban, sőt, megkockáztatom, hogy a köztudatban egyre inkább rutinossá válik a befogadásuk. Borsosék esetében előfordulhat, hogy a társadalmi irányultság éppenséggel elfedi azt a jelenséget, amely talán újabb fordulatot készít elő a nemzetközi színtéren: a vallási gondolkolkodás újbóli megjelenését. Idővel kiderül majd, melyik éli túl a másikat." (Kürti Emese, Mozgó Világ)

"Annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert mindketten valóban vallásos, a Szeretet és Megbocsátás Istenében hívő emberek, megtartják függetlenségüket, nem lesnek hasznot egyik politikai oldal holdudvarában sem. Nem látnak lényegi, minőségi különbséget a magukat különböző oldalakra soroltként reklámozó pártok között. Józan realitásérzékkel vizsgálják a politika mindig több kárt, mint hasznot hozó, lázas, közhasznú pörgésnek álcázott önérdekű akrobatikáját." (Najmányi László, Artportal)

sokadik Budapest Galériás pályázat

2011-12-10T03:59:00.000-08:00

nem nyert

2011

1956 olyan mint a pogácsa - cikk

2011-11-28T05:32:00.000-08:00

Magyarország jövője, gyermekrajz

A/4, filctoll, 2011

Tanácstalan köztársaság (Magyarország történetlme)

20x30 cm, 2 oldalú fatáblára készülő olajfestmény vagy egy lentikuláris kép terve, 2011

Földes András írása az Indexen

Mozdíthatatlan Ország - élő közvetítés

2011-10-28T11:17:00.000-07:00

A székesfehérvári Csók István Galériából történt volna, de sajnos többedik nekifutásra sem sikerült a technikai akadályokat legyőzni az ip kamera, a wifi router és a helyi rendszer között.

Elnézést kérünk mindazoktól, akik számítottak a dologra. Jó lett volna, majd legközelebb!

Fejér Megyei Őszi Tárlat - díj

2011-10-28T02:27:00.001-07:00

Megtekinthető: 2011. okt. 28 - 2012. jan. 29., H.:13.00-18.00, K.-V.:10.00-18.00, Székesfehérvár, Csók István Galéria

Mozdthatatlan ország

Független szakmai zsűri döntése alapján megkaptuk a Fejér Megyei Közgyűlés díját. (Felvétel: Kovács Milán)

id. Borsos Lőrinc megtekinti az elismerést

Átgondolatlan viszonyok

2011-10-18T20:00:00.000-07:00

2011. október 18 ., 20.00 óra, Demo Galéria

Kiállítók: BORSOS LŐRINC, PINTÉR Gábor, Alex SCHIKOWSKI, SZOMBAT Éva

A kiállítást Tímár Katalin nyitja meg.
A kiállítás rendezői: Csiszár Mátyás, Pacsika Márton
cím: Bp, Akácfa utca 51.
November 13-ig tekinthető meg a kiállítás, naponta 16.00-tól

"Egy évvel ezelőtt a Demo Galériát azzal a céllal hoztuk létre, hogy elsősorban a városi embereket érintő társadalmi kérdéseket tematizálja. Azonban fontosnak érezzük reagálni azon radikális változásokra, melyek a nagyvároson kívűli létet formálják.

A vidékről való gondolkodást a felvilágosodás óta két, egymástól radikálisan eltérő nézőpont határozza meg. Az egyik szerint a város ,,a történelem valódi közege”, melynek forradalmi érdeme, hogy a falut uralma alá hajtotta. A másik, romantikus szemlélet a vidéki életben a ,,tiszta forrást” véli felfedezni. Míg más országokban ezt az alapvetően retrográd ellentétet sikerült meghaladni (pl. kibucok vagy önfenntartó ökofarmok), addig Magyarországon még mindig ez a két megközelítés határozza meg az e témával kapcsolatos közbeszédet. Ezt a kétpólusú megközelítést szeretnénk árnyalni. A mindennapi élet tapasztalatai teljesen más mintázatok mentén rendeződnek a kistelepülések, kisközösségek valóságában.

A vidéki létről való gondolkodásunkat a személyes tapasztalatok mellett a tömegmédiumok, ismerőseink és más források is befolyásolhatják, így aligha vállalkozhatunk arra, hogy teljes képet adjunk a vidéket érintő kérdésekről. Így az Átgondolatlan viszonyok is inkább kíván problémákat felvetni, vitát indítani, mint objektívnek gondolt igazságokat kinyilatkoztatni.

A felkért művészek személyes élményeik feldolgozásával olyan krtikus nézőpontra helyezkednek, mely a nézőt is saját vidékképének átgondolására késztetheti."

info@demogaleria.hu

Szalipszki Judit:

Nádtetős kapitalizmus

Gondolatok az Átgondolatlan viszonyok apropóján

Kiállítás megnyitókra sietve általában végiggondolom elvárásaimat az adott tárlattal kapcsolatban. Most az Átgondolatlan viszonyok című kiállításra igyekszem a Demo Galériába, mely „a művészeti megközelítés segítségével szeretne változtatni a vidék problémáit tárgyaló meddő vitán”. A kiállítási koncepció ismeretének birtokában, a hetedik kerület ismerős utcáit róva vidék és város kapcsolatáról elmélkedem tehát.

A „város” szóhoz már útközben hozzáillesztettem a „fő” szócskát. Előfeltevéseim alapján ugyanis a város esetünkben főképp Budapestre utal.

Az idő már őszbe fordult. Mire a vernisszázsok elkezdődnek; a kiállítást megnyitó művészettörténész, kritikus, művészbarát performer nagy levegőt véve elkezdi beszédét, nekifog mondandójának, már besötétedik. Még nem törölgetjük szemüvegünket, ha belépünk a kellemesen meleg galériaterekbe, de már bosszantóan sok ballonon és nagykabáton kell átküzdenünk magunkat, hogy halljunk valamit a megnyitószövegből. Lássuk be, a nyári megnyitók sokkal kellemesebbek. Tavasszal és nyáron a megnyitók népe vidám örömmel szállingózik át egyik galériából a másikba, gangos házból kerthelyiségbe megvitatni kultúránk finanszírozásának aggasztó helyzetét.

A nyári megnyitókra könnyű szívvel gondolva a szemerkélő esőben az Akácfa utca felé baktatok. Fél 8, Astoria. Még van időm, buszra, trolira, villamosra szállni badarság, a megállóban álldogálni – kinek hiányzik ez. És egyébként is, a hetedik kerület körútig tartó részében – az egykori kettes villamos hiányában – az elsődleges tömegközlekedési mód mégiscsak a séta. Van még időm tehát, flâneurként engedem magam Erzsébetváros szövetébe. Elindulok a Károly körúton, lefordulok az egykori Filmmúzeumnál. (Vagy igazi kószálóként inkább a Károly körutat a Dohány utcával összekötő passzázson kellett volna áthaladnom?)

Közben – immár a kiállításra fókuszálva – várossal és vidékkel való személyes viszonyomon, ha tetszik, az Átgondolatlan viszonyokkal való előfeltevéseimen merengek. Életemet két nagyvárosban, Budapesten és Moszkvában töltöttem. Kötődésem a városhoz meghatározó (szeretek eltévedni városokban, Budapesten mégis komoly erőfeszítésembe kerül). Az egyik nagyapám a borsodi Fancsal község termelőszövetkezetének elnöke volt, a másik nagyapám részt vett az Astoria aluljáró építészeti tervezésében. Bár sajnos egyikőjükkel sem kerülhettem szoros, közeli kapcsolatba, mégis, mintha ez a szimbolikus kettősség született városiként máig meghatározná saját identitásomat is. Természetes közegem mindig is a Budapest léptékű város volt, másfeledik generációs városiként nem szembesültem származási helyemből adódó kompenzációs problémákkal. Erről Háy János jut eszembe, aki egy vámosmikolai bogyósgyümölcskertész fiaként került a nagyvárosba gimnazistaként („Asszimiláns vagyok, vidékről jöttem, a város kapuja épp nyitva volt. Nem hívtak, de otthon sem marasztaltak.”) – drámák, novellák és versek a lenyomatai a fővárosi kamasz- és felnőttkori közösségek módszeres tettlegességig fajuló brutalitásának. Háynál a vidékiség egy életen át tartó, le nem dobható súlyos, feloldhatatlan teher, mely így vagy úgy, de döntő módon határozza meg az „elszármazott” városi kapcsolatait. Az asszimilációra való keserű és meg nem szűnhető törekvés, a várossal (a városi emberekkel, közösségekkel, normákkal, értékrendszerekkel, a város ritmusával, nyelvével, gesztusaival) való találkozás szinte minden esetben konfrontáció, mely a hierarchikus vidék-város viszony miatt folytonosan traumatizálja az egyént. Háy szövegei (Nehéz, A Pityu bácsi fia, A gyerek) személyes tapasztalatokból táplálkozó fájdalmas korrajzai az elmúlt pár évtizednek – vidék és város kontextusában.

(Haladok a Wesselényi utca elején, kedvem támad a Rumbach Sebestyén felé fordulni, belesni az évek óta felújítás alatt álló zsinagóga kerítésén.)

Igen, határozottan társadalomlélektani aspektust várok a kiállítástól. Mit jelent ma és mit jelentett a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években vidékinek lenni? Mit jelent felkerülni Budapestre és mit jelent visszakerülni vidékre? Egyéni sorsok traumáit és fővárosi közösségek gőgjét tematizáló, érzékeny munkákat várok. Azt várom, hogy a művészi állásfoglalások közelebb vigyenek saját identitásom megértéséhez is, az állásfoglalásokban további kérdéseket magukban rejtve.

Visszafordulok a Dob utcára.

Budapest – vidék. Ízlelgetem e bináris oppozíciót és arra gondolok, hogy a kiállításon mindenképpen fog szólni néhány munka a szegénységről. A város, a nagyváros a gazdasági és kulturális értelemben vett tőkefelhalmozás központja, a vidék ebből a szempontból alárendelt, csatlós terület. Ez a boldog békeidőkben is így van, a tendencia válság esetén azonban tovább erősödik – végleg leszakítva magáról a társadalom szegénységben élő rétegeit. A kiállításon lesz szó a mélyszegénységről, a gyermekszegénységről, lesz szó azokról, akiknek nincs pénzük arra, hogy beutazzanak a városba azzal a napi egy buszjárattal, ami összeköti településüket a megyeszékhellyel. De – ezzel párhuzamba állítva – lesz szó a városi szegénységről is, lesz gyors reflexió arra, hogy a galériától néhány villamosmegállónyira a hajléktalanokat rendőrök gyűjtik be és pénzbírságra ítélik őket. Lesz szó arról, hogy a társadalom legalsó rétegét a gazdasági válság nem érintette: hiszen már 2007, 2008 előtt is éppen olyan szegények voltak, mint ma.

A Dob utca szűk járdáján haladva egyre csak gyűlnek bennem az elvárások és a kérdések.

Kell, hogy a kiállítás keretén belül szó essen a mélyszegénységgel erősen összefüggő, megoldhatatlannak és feloldhatatlanak tűnő cigánykérdésről is. Bizonyára lesz olyan mű, ami reflektál majd a termelőszövetkezetek bedőlésére, a gyárak bezárásra, a mezőgazdaság ellehetetlenülésére és a munkaerőhiányra.

Úgy érzem, város és vidék dialektikáját tárgyalva szükséges beszélni a társadalmi kirekesztődésről is, arról a problémáról, hogy ha valaki egyszer kiszorult a társadalomból, milyen erőfeszítések árán integrálható vissza. A kiállításban alighanem szó esik majd a kistelepülések életét korábban strukturáló, mára megszűnt vagy a megszűnés szélén álló intézményekről és infrastruktúráról (posta, vasútállomás, művelődési ház). Nem elhanyagolandó a vallás és az egyház mint közösségépítő erők fővároson kívüli kontextusban való megjelenítése.

A buheramátrixon és a sufnituningon túl lesz még szó arról, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásban talán mindannyian (és ebben vidék és város népe feltehetően egyetért) a hőn áhított kívülről jövő segítséget, a fejlődés vissza nem térő lehetőségét láttuk, és lesz szó arról, hogy ez a nagy közös álom miért nem teljesülhetett be.

A Holló utca sarkán érzem, hogy lesz még társadalomkritika; finom és direkt, szubverzív társadalomkritika. Nem pusztán reflektálatlan városi szempontok érvényesülnek majd, hanem lesz együttműködés nem városiakkal is. Lesz párbeszéd; láthatjuk, olvashatjuk és hallhatjuk a sokszor nem látszó, valós képviselettel nem rendelkező, a nyilvánosság tereitől elzárt embereket, akik a kiállítás apropóján beszédpozícióba kerülhetnek. A tárlat valós diskurzust fog generálni.

Nem marad visszhang nélkül az sem, hogy a vidéki önkormányzatok, iskolák és múzeumok a fővárosiaknál is rosszabb helyzetben vannak: hogy a megtakarítás miatt általánossá vált a közvilágítás hiánya; hogy bizonyos térségekben büszke lehet magára az az iskola, ahol van áram, gáz és villany is.

Tudom, hogy centrum és periféria, alávetettségi és felülrendeltségi viszonyok okos és átgondolt dekonstrukciója fogad majd a Demo Galériában.

Sétálok tovább az egyre kellemetlenebbé váló őszi esőben, a Kazinczy utcához érve Etiópiáig zökkenek ki gondolatmenetemből. Van itt egy árkádsor, ahol számos más stencil mellett Haile Selassie császár nevét és portréját fújták fel. Itt kezdődik a Klauzál tér vizeletszaga.

Vajon mit fogok még látni a Demoban? Lesz-e szó arról, hogy a vidék-város viszony generációs kérdés is egyben? Arról, hogy milyen kilátásokkal és kételyekkel rendelkeznek, hogyan élik meg helyzetüket gyerekek, kamaszok, felnőttek és idősebbek, nyugdíjasok? Hogy mi determinálja életüket, milyen kitörési stratégiák vannak? Lesz-e szó továbbélő hagyományról, továbbörökített pozitív és negatív mintákról, továbbvitt és le nem dobható terhekről?

Kapunk-e majd válaszokat arra, hogy mit kezdjünk a saját előítéleteinkkel? Hogy hogyan és miért tekinti egymást vidéki, városi, egykori vidéki és egykori városi Másiknak.

De lesz-e szó a kivonulásról mint művészi gyakorlatról; az iparilag fejlett várossal szemben a természetes, romlatlan és autentikus vidék eszményéről? A Demo Galéria célkitűzéséhez híven lesz-e szó urbanisztikáról, város- és vidékfejlesztésről, vidékről és városról mint társadalmi konstrukciókról és kategóriákról?

A fenti kérdések feloldásaképpen megjelenik majd talán némi irónia és humor is – annak ellenére, hogy vidék és város kortárs viszonyában manapság semmi vidámság nincsen.

A Klauzál térre érve, a Kisdiófa sarkán a műhímző előtt még egyszer számba veszem kíváncsiságomat: ami igazán érdekel, az, hogy hogyan történik majd a kurátori és művészi nézőpont megtalálása. Hogy túl tud-e lépni a kamaratárlat Budapest domináns perspektíváján. Hogy a kiállítás szervezői reflektálnak-e majd arra, hogy a fő kérdés itt mégiscsak erkölcsi, illetve etikai: középosztálybeli fiatal művészekként, illetve kurátorokként egy romkocsma részeként üzemelő galériában mit lehet hitelesen állítani a fenti kérdésekről? A kortárs (vizuális) művészet még mindig egy nagyon szűk réteget jelentő elit számára szól. Átlendülhetünk-e elegánsan afelett, hogy azok, akikről a kiállításban szó van, milyen hozzáféréssel rendelkeznek saját reprezentációjukhoz? Hogy hogyan lehet így a kiállítás empátiagyakorlat, illetve kell-e, hogy az legyen?

A Képzőművészeti Egyetem kurátorszakos hallgatói által, non-profit alapon működtetett Demo Galéria profilja egy éves története alapján markánsan kirajzolódni látszik. Eredeti célkitűzésüknek megfelelően lokális és globális társadalmi, kulturális, szociológiai és urbanisztikai kérdésekkel, problémákkal foglalkoznak, elsősorban kutatásalapú kiállítások formájában.

Az Akácfa utcára fordulva mégis belátom, hogy túlzás lenne elvárni egy átfogó, város és vidék viszonyrendszerét komplex módon, holisztikusan feltáró kiállítási projektet. A Demo térbeli és anyagi keretei nem engedik ezt meg, bár a kiállítás szervezői kétségtelenül darázsfészekbe nyúltak.

A kiállítás terébe érve négy munka fogad. Alexander Schikowski, Pintér Gábor, a galérián Szombat Éva és a Borsos Lőrinc művei.

A kiállítás szervezői, Csiszár Mátyás és Pacsika Márton a meghívón diszkréten rejtették el a tárlat ideológiailag két legfontosabbnak szánt referenciáját, Marxot és Debord-t (és, ha már itt tartunk, az idézet által ígért teoretikus alap sajnos hiányzik az kiállításból, így az idézet csupán város és vidék viszonyának illusztrálásává degradálódik). A spektákulum társadalmában Debord a Kommunista kiáltványt idézi („A burzsoázia a falut a város uralma alá vetette.”). A város kizsákmányolja a falut – ez ismert tézis. A város mágnesként vonz és szippant be gazdasági és kulturális potenciált; a város a centrum, a vidék a periféria. A galérián Szombat Éva fotósorozata is ehhez a diskurzushoz kíván hozzászólni – képei szembesíteni igyekeznek a befogadót a Budapest környéki alvóvárosok természetrajzával. Megfigyelhető, hogy a Demo kiállításain időről időre feltűnnek fotósorozatok, 7-8 kép szellősen, felhőben elrendezve a falon. Mellette felirat: műleírás, a művészi szándék rövid kifejtése. Kétségtelen, hogy minden fent említett sorozat fontos, aktuális társadalmi problémára (prostitúció, erőszakos bűncselekmények, szexuális erőszak, ingázás és alvóvárosok) irányítja rá a figyelmet, kérdéses azonban, hogy a bemutatás módja eléggé felforgató-e ahhoz, hogy ez a figyelem kitartson a következő munkáig. Szombat Éva fotósorozatán a magyar suburbia csupán láttatva van – ez az ábrázolásmód ugyanakkor nem hordoz magában határozott kritikai szándékot. Ellenpontként az alvóvárosokkal kapcsolatban említhetnénk Kateřina Šedá 2010-es Tükörhegy című képzőművészeti akcióját. Šedá a Ludwig Múzeum rezidenciaprogramjának köszönhetően valósította meg közösségi együttműködésen, participáción alapuló projektjét. A művész a rendelkezésére álló rövid idő alatt feltárta egy közösségen belül uralkodó relációkat, és valós aktivitásra bírta a törökbálinti Tükörhegy lakosságát.

Pintér Gábor loopolt rövid videoja „talált tárgy”, a Filmmúzeum éjszakánként vetített Privát filmek címet viselő archívum mix adásának videokamerás felvétele. A Filmmúzeum mint audiovizuális múzeum (György Péter) műsorpolitikájában kezdetben, ma már egyre kevésbé, tapintható törekvés volt a vizuális leletmentés, múzeumi nyelven szólva gyűjteményezés. A Privát filmek különösen érdekes ebből a szempontból: többnyire családi felvételeket látunk fekete-fehérben, melyeket korabeli slágerekkel fűszerezett elektronikus zene kísér – a felvételeket retromázba burkolva és mindenféle eredeti kontextusukat leradírozva. Ugyanígy nem ismert a Pintér Gábor által kiragadott kétperces részlet eredete sem. Egy férfit látunk menekülni-bujkálni egy mezőn nehezen kivehető fegyverrel a kezében.

Hasonló jelenetet ábrázol Alexander Schikowski festménye is. Nem tudni, hogy ki van a képen, mi elől bujkál – ha bujkál –, honnan jött és hová tart. A kép a 2009 februárjában történt tatárszentgyörgyi romák ellen elkövetetett támadást, illetve a feltételezett elkövetők bűneset előtti bujkálását és a merénylet utáni menekülését hívhatja tudatunkba. Schikowski képén ugyanakkor nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy roma vagy nem roma emberek rejtőznek a kukorica címerek között – a kép tehát utalhat a szélsőjobboldal (mind Tatárszentgyörgy, mind Gyöngyöspata esetében) gyakran hangoztatott érvére is, miszerint a cigányok ellen elkövetett bűncselekmények a rendszeres fa- és terménylopások miatt következtek be. Alexander Schikowski szintén a kiállításon szereplő, Gyöngyöspatán, 2011. március 15-én készített fényképeiből készült könyvében is feltűnő Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület a rendszeres járőrözéseket és a roma gyerekek iskolába való hátborzongató elkísérését is azzal magyarázta, hogy így kívánják megakadályozni a „sorozatos” lopásokat.

Tatárszentgyörgy és Gyöngyöspata – e két szó az utóbbi hónapokban-években nemcsak települések neveit jelenti; cigányellenes támadások jelölőivé váltak. Szükséges és fontos, hogy a romatámadások továbbra is a társadalmi közbeszéd részei legyenek, lényeges továbbá, hogy a kortárs kritikai művészet is reflektáljon ezekre az eseményekre. Egy olyan kiállításon azonban, mely a szervezők szándékai szerint város és vidék feloldhatatlannak látszó ellentétét, illetve a várossal és vidékkel kapcsolatos közhelyeket kívánja dekonstruálni, Schikowski munkái olyan erős vonalat jelölnek ki, ami egyrészt eltérít a koncepcióban megfogalmazott törekvésektől, másrészt nehezen teremt kapcsolatot a többi művel.

Az Átgondolatlan viszonyok – Alexander Schikowski munkái mellett – legátgondoltabb műve a Borsos Lőrinc művészpáros projektje. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt gagjeire emlékeztető borsoslőrinci szarkazmus és cinizmusba hajló irónia hatja át a Bukta Imre által szervezett mezőszemerei művésztelep apropóján készült installációjukat. A művészpáros által alapított fiktív utazási iroda a településre látogatók igényeinek megfelelően kínál különböző programcsomagokat (megélhetési csomag, horror csomag, művész csomag). Fő profiljuk a városnézés, ami már önmagában is ironikus kifejezés – lévén hogy egy faluban vagyunk. A városnézés szó azt implikálja, hogy a faluban, vagyis vidéken nincs semmiféle látnivaló. A Borsos Lőrinc-munka kétségtelenül humoros. Humora és nézőpontja azonban tipikusan városi, lényegében viccet csinál a faluból. A házi áldás parafrázisa, a Házi átok viszont önálló műként is megállná a helyét, túlmutat önmagán (és összeolvasható Borsos János The Corporation-beli művészi gyakorlatával). Hol nincs hit, ott nincs szeretet. // Hol nincs szeretet, ott nincs béke. // Hol nincs béke, ott nincs áldás. // Hol nincs áldás, ott nincs Isten. // Hol nincs Isten, // ott szükség van rá.

Az „átgondolatlan viszonyok” gyanúsan semleges és alanyiatlan kifejezés. Ideje lenne feltenni a kérdést, hogy ki az, aki nem gondolta át ezeket a bonyolult viszonyokat. Bármennyire patetikusan is hangzik, nem én, te vagy ő, hanem mi nem gondoltuk át ezeket a viszonyokat. A felelősség egymásra való áthárítása helyett ideje volna tehát sürgősen elkezdeni a közös gondolkodást nyílt társadalmi párbeszéd formájában.

A Demo Galéria nem műtárgyeladásból tartja fenn magát, rezsiköltségét nem állami szervek biztosítják. A kiállítás fiatal, egyetemista szervezői a szűkös pénzügyi kereteken belül megengedhették volna maguknak a „bármit lehet” luxusát. (Ezt azok engedhetik meg maguknak, akiknek még vagy már nincs vesztenivalójuk.) E tárlat esetében a markáns kritikai hang megtalálása viszont sajnos elmaradt.

Fogadjuk el ezt a kiállítás demo-verziónak. Hiteles, önreflexív jó gyakorlatként pedig ajánlom figyelmükbe a Krétakör Krízis trilógiájának A papnő című előadását (rendező: Schilling Árpád).

Szalipszki Judit

Átgondolatlan viszonyok

Demo Galéria

2011. október 18. – november 13.

A Magyar Festészet Napja

2011-10-18T17:00:00.000-07:00

2011. okt 18., kedd, 17 óra, Magyar Nemzeti Galéria, C épület, III. emelet

A kiállítás megtekinthető 2011. nov 6-ig.

Határeset és Diktátor mennyország a folyosó végén

Jobb oldalon az előtérben Szenteleki Gábor képe

JCE Kortárs Művészeti Biennálén való résztvétel

2011-10-10T13:03:00.000-07:00

JCE Jeunne Creation Européenna

Kortárs Művészeti Biennálé

2011-2013

Franciaország / Mountrouge / La Fabrique / Megnyitó: október 14, 2011

Litvánia / Klaipeda / Klaipeda Exhibition Hall / április-május, 2012

Németország / Hamburg / Kunsthaus Hamburg / április-május, 2012

Szlovákia / Pozsony / GMB, Pozsonyi Városi Galéria / július-augusztus, 2012

Magyarország / Pécs / Nagy Kiállítótér / május-június, 2012

Ausztria / Salzburg / Galerie im Trauklaus / november-január, 2013

Olaszország / Genova / Museo Villa Groce et Palazzo Ducale, február-március, 2013

Spanyolország / L'Hospitalet de Llobregat / Centro Cultural Metropolitá Tecla Sala / április-június, 2013

Portugália / Amarante / Museo Amadeo de Souza Cardoso / június-július, 2013

4 egyperces csend + Uniform

Több kör volt, mire elértük, hogy helyesen használják a nevünket.
A videóban még hibásan szerepel.

http://www.jceforum.eu/en/

http://www.jceforum.eu/en/category/artistes

http://www.jceforum.eu/fr/author/janos-borsos

... és a zsidók?

2011-09-25T04:32:00.000-07:00

2011. október 6-december 5., MAGYAR ZSIDÓ MÚZEUM

Baglyas Erika és György, Bak Imre, Birkás Ákos, Böröcz András, BORSOS LŐRINC, Bukta Imre, Erdély Miklós, Fehér László, Gazdag Péter, Harasztÿ István (ÉDESKE), Klimó Károly, Kósa János, Lóránt János, Demeter, Nemes Csaba, Neuberger István, Pauer Gyula, SI-LA-GI, Valkó László, Várady Róbert

A kiállítás művészeti vezetője: Beke László művészettörténész

A jéghegy csúcsa sorozat, 2011

Képeinket -a zsidósággal kapcsolatos személyes tapasztalataink híján- többnyire közvetett benyomások alapján dolgoztuk ki, a magyarországi megítélés szélsőségeiből kiindulva. Egyik szélsőség amivel általában találkozunk az antiszemitizmus. Masszív jelenlétét érezhetjük a médiában, az utcán, a kisebb társasági összejöveteleken, vagy akár családi ünnepeken, szinte bárhol, bármilyen kontextusban. A másik szélsőséget -egy egészséges filoszemitizmuson túli, elfogult rajongást a zsidóság iránt- főleg karizmatikus keresztény körökön belül tapasztaltuk. Ezen két jelenség szemléltetését, az emberi tulajdonságok kidomborítására kiválóan alkalmas állatábrázolások segítségével, aktuálisan kutyákon keresztül kíséreltük meg.

Fent: A jéghegy csúcsa

(akril, vászon, fatábla, 20x30x5, 2011)

Lent: Beléptető rendszer

(olaj, akril, vászon, fatábla, 20x30x5, 2011)

Balra: Zsidózó 1.

(olaj, akril, vászon, fatábla, 20x30x5, 2011)

Jobbra: Zsidózó 2.

(olaj, akril, vászon, fatábla, 20x30x5, 2011)

Középen nem kiállítva*: Tyúk vagy tojás

(2 oldalon megfestett, akril, fatábla, 20x30x5, 2011)

A szélsőségek között a sorozatban helyet kap néhány, a témában elengedhetetlen és számunkra alapvető, a kereszténység és a zsidóság kapcsolatát vizsgáló klasszikus újszövetségi átirat. Ilyen pl. a Róma levélben említett olajfa példázat vizualizációja, vagy Jézus, a kananeus asszonyhoz intézett -általunk a Siratófalra alkalmazott- szavai a János evangéliumából.

Integráció 1. / Olajfába oltott vadolajfa (Róma 11, 17-20)

(kétféle fából készült tábla, 20x30x5, 2011)

Mellette nem kiállítva*: Integráció 2.

(magyarban a zsidó)

(akril, fatábla, 20x30x5 cm, 2011)

Siratófal (Ján 4,20-23)

(falrajz, 20x30 cm, 2011)

A faji megkülönböztetés problémájára reflektálva készítettünk egy beléptető rendszert ábrázoló képet és egy kétoldalú, mindkét oldalon az "Übermensch" feliratot magán hordozó festményt, "Tyúk vagy tojás" címmel*. Amig egyik oldalon a felirat a náci Németország színeit és stílusát idézi, addig a másikon Izrael állam színeiben és formai jellegével jelenik meg. Ezt a munkát Izrael Shahak: Zsidó vallás, zsidó történelem c. könyvében megfogalmazott egyik mondata inspirálta, amiben Izrael -palesztinokkal szembeni- politikáját apartheidnek nevezi. Az eddig felsorolt munkákon túl készítünk még egy izraeli-magyar zászlót* is, illetve emléket állítunk az egyik legelterjedtebb zsidósággal szembeni előítéletnek is: a fukarságnak. Mindez azonban nem több, mint "A jéghegy csúcsa".

Aranytömb

(aranyfüsttel borított, gravírozott fatábla, 20x30x5, 2011)

*A politikai botrányok elkerülése végett a Zsidó Múzeum kérésére az alábbi képeket nem állítottuk ki. A képek hiányzó helyét a falon szürkére festettük.

Integráció 2.

(magyarban a zsidó)

(akril, fatábla, 20x30x5 cm, 2011)

Tyúk vagy tojás

(2 oldalon megfestett, akril, fatábla, 20x30x5, 2011)

Pályázat a kormányablakok népszerűsítésére

2011-09-16T06:21:00.000-07:00

Változatos megyéink az Európai Unioban címmel pályázatot írt ki a közelmúltban a Hungarofest Nonprofit Kft. és a kormányhivatal 18 és 35 év közötti képzőművészek számára. A pályázat során a kormány megyénként összesen 1,5 millió forintot tervez szétosztani a győztesek közt. A kiírást érdemes elolvasni, különös tekintettel a pályázat célkitűzéseire (egy élhetőbb közös ország, állami és művészeti szféra közti kapcsolat, valamint hivatali és művészeti együttműködés témaköre) és a zsűri összetételére, ahonnan a művészeti szakmai képviselői hiányoznak, erősítve ezzel azt a tendenciát, ami elhatalmasodni látszik a kultúra minden területén szerte az országban.

A pályázatra olyan munkát adtunk le, ami kritikai szemszögből reagál a kezdeményezésre. A triptichon címe "Szociális konzultáció".

Ezúton köszönjük azok segítségét, akik részt vettek a projekthez kapcsolódó közvéleménykutatásban!

Együtt a közös ügyért

olaj, akril, zománc, 20x30x5 cm, fatábla, 2011

Hivatalnok, Képzőművész

közvéleménykutatás, színes print, A/4, keretezve, 2011

A pályázathoz mellékelt leírásunk

Tisztelt Pályázat-kiírók!

Bemutatkozás

Nevünk Borsos János és Lőrinc Lilla, képzőművészek vagyunk. Borsos Lőrinc néven 2008-óta folytatunk aktív művészeti alkotómunkát. Fő kutatási területünk a festészet, de az installáció, a videó, vagy a performance területén is hozunk létre műalkotásokat. Szakmai elismerésként 2009-ben Esterházy festészeti díjat kaptunk, 2011-ben pedig Lánczos Kornél-Szekfű Gyula ösztöndíjat.

A pályázati kiírásról

Üdvözöljük, hogy a kormány -a kultúrát érintő súlyos pénzelvonások közepette is- művészetet támogató gesztust tesz, szerte az országban. Érdekes kísérletnek bizonyul ez a pályázat az állami és művészeti szféra közelítésére, hiszen a kiírás szövegezését és az elbíráló zsűri összetételét tekintve úgy tűnik, hogy a kiírók a folyamatot a művészeti szakma bevonása nélkül képzelik el. Nem mintha az említett szakma nélkülözhetetlen volna mindenkor, csak ha egy vizsgált területen szakmailag professzionális eredményre vagyunk kiváncsiak. Itt most nem erről van szó és ennek örülnünk kell, hiszen így megtudhatjuk, hogy mi a kormány képzőművészetről alkotott véleménye: hogy melyik műalkotás a jó, melyik nem, mi a művészet és mi nem az.

A pályázat bemutatása

"Szociális konzultáció" című triptichonunkat különböző művészeti ágakat összekapcsolva, speciálisan erre a kiírásra készítettük el, mint egy szabad művészi reflexiót.

A műegyüttes központi eleme egy 20x30x5 cm-es, fatábla alapú, olajjal megfestett kép, "Együtt az igaz ügyért" címmel. A hivatali dolgozót és képzőművészt ábrázoló heroikus festmény egy interneten talált fotó alapján készült, amin eredetileg két, a kommunizmus címerét tartó munkásember szobra szerepelt. A figurák most egy 2011-es dátummal ellátott, kisméretű fekete lyukat tartanak.

A festményt két oldalról egy-egy A/4-es méretű színes print fogja közre. Címeik: "Hivatalnok" és "Képzőművész". Ezeken a nemzeti színű szalaggal, EU jelképpel és Fejér Megye címerével díszített nyomatokon olvashatók a pályázathoz készített mini közvéleménykutatásunk eredményei, melyekben fejér megyei hivatali dolgozók és képzőművészek vallanak egymásról. Fontos volt, hogy mielőtt egy, a hivatalokba helyezendő műalkotást készítünk megtudjuk, hogy az ott dolgozók hogyan gondolkodnak a művészetről. A közvéleménykutatás során ezt nyilván nem tudtuk meg, azt viszont igen, hogy legalább akkora szakadék tátong a két dimenzió között, mint az allami és művészeti közeg közt.

Jelen szöveget -mint manifesztumot- a pályázat részeként kezeljük.

Tisztelettel,

Borsos Lőrinc

Székesfehérvár, 2011. szeptember 14.

A kormányhivatal válasza

Az eredményhirdetés

Paróczai Csaba a Fejér megyei kormányhivatal igazgatója a pályázat eredményhirdetésén, Székesfehérváron 2011.10.11-én. Díjazottak: Páhi-Fekete Noémi, Kiss Anna, Szabó Noémi

Paravános kiállítás az aulában

A vastagbőr blog posztja a témában.

Székesfehérvár támogat

2011-09-16T05:52:00.000-07:00

Mezőszemerei intervenciók

2011-08-30T12:01:00.000-07:00

A Bukta Imre féle művésztelep másfél hete alatt összegyűjtöttünk néhány helyi pikáns történetet, majd átszűrve magunkon, fekete-fehér grafikus skiccek formájában kiraktuk őket a község hirdetőtábláira.

A rajzok néhány óra múlva eltűntek. Állítólag az egyik helyi hivatalnok gyüjtötte be őket bizonyíték gyanánt egy feljelentéshez, melyet a mezőszemerei rendőrfőkapitányságon tett bujtogatás címén, ám a rendőrség megalapozottság hiányában ejtette az ügyet.

Magyarország szubjektív atlasza

2011-08-26T06:42:00.000-07:00

Résztvétel a Kitchen Budapest Médialabor által szervezett workshop sorozaton, melynek eredményeképp egy 190 oldalas könyv jött létre több mint 50 alkotó közreműködésével, a HVG és a KIBU közös kiadásában. Az alapötlet Annelys de Vet, holland művésznőtől származik, aki megcsinálta már néhány ország alternatív atlaszát ez előtt. A könyv ára 2950 Ft, kapható a könyvesboltokban.

további infó itt.

Síremlék

2011-08-07T11:11:00.000-07:00

Emlékállítási ötletünk egy mindösze 4 évig használatos, majd leselejtezett Barrique hordónak a Vylyan Pincészet felkérésére.

Előadja: Mucsi Zoltán, Huszár Zsolt†, a busz színház rögtönzött kórusának tagjai
Felvétel: Radics Márk

Művészi Hordók kiállítás, 2011, augusztus 7.

Magáért beszél - Az FKSE éves kiállítása

2011-07-12T13:38:00.000-07:00

Magáért beszél
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület éves kiállítása
Magyar Nemzeti Galéria 2011. július 16 – szeptember 4.
magaertbeszel.blogspot.com Előtérben Szigeti Gábor Csongor fényreklámja, háttérben a Magyarország IV. képpárunk

Petrányi Zsolt tárlatvezetést tart

Fotó: MNG

Fotó: MNGV. kerületi szoborpályázati anyagunk

Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora koncepciója:

A hosszú történettel rendelkező szervezet tevékenységének, aktuális tagjai munkásságának bemutatását – az éves kiállítás keretében – kurátorként mint egy projektet értelmeztem. Fő kérdésünk az volt, hogy hogyan lehet a kiállítást létrehozni úgy, hogy egyszerre töltse be a műalkotások bemutatásának feladatát, és egyszerre ösztönözze a tagokat aktív, véleményformáló részvételre a munkában.

Tény, hogy a 40 év alatti generáció különleges helyet foglal el a művészeti életben. Ez a korcsoport karrierjének első évtizedében jár, ezért az alkotói koncepciók még változhatnak, a személyes aktivitás, a szerepvállalás is alakulhat, mindeközben e művészek által létrehozott alkotások előrevetítik, meghatározzák az elkövetkező évek művészeti szemléletét. A művészek felvetései, még ha nem is mindig egymáshoz kapcsolhatók, a művészettörténet majd több év távlatából, a karrierek további alakulásának ismeretében fogja egy korszak meghatározóiként értelmezni ezeket a műveket.

Fontos szempontja volt a munkának, hogy – a művek jövőbe mutató szemlélete miatt – ne prekoncepciók és történeti folyamatok szerint formáljunk véleményt az alkotók magatartásáról, hanem engedjük, hogy a kiállítás koncepcióját maguk a művek alakítsák. A festményekben, videókban és installációkban rejlő művészi elképzelést tehát értelmezhetjük úgy is, mint egy, a pályán néhány éve aktív művész részvételi szándékát a hazai és nemzetközi folyamatokban, az ott zajló eseményekre és jelenségekre is reflektálva, illetve értelmezhetjük úgy is, mint a művész életét meghatározó körülmények és inspirációk megjelenítését, melyet az alkotó a kortárs művészet kommunikációs nyelvén közvetít. A két definíció között csak annyi a különbség, hogy az utóbbi nem meglévő kategóriák szerint próbálja meg a műveket interpretálni, hanem az alkotások sajátosságai alapján állítja fel az osztályozás szempontjait.

A kiállításra történő jelentkezés feltétele három egyszerű kérdés megválaszolása volt, amitől azt vártuk, hogy az alkotók maguk foglaljanak állást, határozzák meg saját helyüket a kortárs művészet jelenségei között, illetve fejtsék ki, mit tartanak a számukra legérdekesebb művészeti kérdésnek és megjelenítési módnak. A válaszoktól személyes reflexiót, őszinte pozíciókeresést vártunk, és a válaszok meg is fogalmazták ezek mozgatórugóit.

A válaszokban tükröződő szemléletek ugyanis nagyobb csoportokba rendezhetők, amelyeket a Magyar Nemzeti Galériában három szekcióban mutatunk be. Ezek, mint egymáshoz kapcsolódó érdeklődési területek, a művészethez való hozzáállásban különíthetők el egymástól. A Médium mindegy, legfontosabb az üzenet, a Napi rutin – az ember esendő és a Kísérleti egoizmus elnevezések a válaszokból származnak, igazolva azt, hogy a projektben a művészek válaszai határozták meg a kiállítás rendezési elveit.

A médium mindegy, legfontosabb az üzenet  

A kortárs művészet folyamatosan szembesül azzal a gondolattal, hogy a művészi kifejezőeszközök (legyen az festészet vagy újabb, filmalapú alkotás) megválasztása jelentéssel bír. Mindegyik műfajnak megvan a maga hosszabb vagy rövidebb története, amelynek ismerete igen fontos akkor, amikor a művész arról dönt, hogy milyen anyagok és formák felhasználásával dolgozik. Ebben a szekcióban olyan alkotókat ismerhetünk meg, akik kiemelt figyelmet fordítanak az alkalmazott technikák szerepére. Az itt látható alkotások a maguk kérdésfelvetéseivel és kísérleteivel lehetőséget teremtenek az újraértelmezésre: a festménytől az objektig olyan műveket állítottunk ki, amelyek üzenetében kiemelkedő szerepe van annak, hogy hogyan jelennek meg, mit ábrázolnak, és mit mondnak el arról a médiumról, amelyet alkotójuk használt.

Napi rutin – az ember esendő

E cím alatt olyan alkotók műveit mutatjuk be, akiknek a munkásságát a társadalmi és politikai kérdésekre adott reflexiók jellemzik. A napi aktualitásokat alkotásaikban összegző művészek – kritikus vagy leíró hangv.telükkel – egy markáns oldalát mutatják a jelenleg aktuális művészeti magatartásformáknak. A mindennapi problémák művészi feldolgozása azt a vágyat is kifejezi, hogy a mű közel kerüljön nézőjéhez, és hogy felismerjük: az alkotó élete egyáltalán nem különbözik a miénktől. A különbség csupán abban ragadható meg, hogy aki művészettel foglalkozik, megpróbálja a maga eszközeivel feldolgozni és közzétenni azokat a jelenségeket, amelyeket feszültségként vagy konfliktusként élünk meg. A művész a médiától eltérően értelmezi és közvetíti az eseményeket: személyes hangvétele és a részletekre fordított figyelme sokat segít abban, hogy megértsük a nézőpontok különbözőségét, ennek következményeit és a magatartásformák mögött rejlő felelősségvállalást.  

Kísérleti egoizmus

A kortárs művészetben megerősödött az a tendencia, amely a szellemi és lélektani önmeghatározás módjait keresi. Ebben a kiállítási szekcióban a művek érzékeny megjelenéssel, személyes hangvétellel és egyéni megoldásokkal gondolkodtatnak el arról, hogy az alkotó – munkája folyamán – tekintheti-e kiindulópontnak saját világszemléletét, életérzését, ezzel olyan műveket létrehozva, amelyek épp e tulajdonságuk miatt közel állnak hozzánk, nézőkhöz. Ezekben a művekben nagy szerepet kap a szépségről alkotott vélemény, és hogy a közvetített gondolat vagy érzés nem mindig felt.tlenül megfogható vagy kimondható.

A három kategória, még ha a műalkotás más és más aspektusait járja is körül, mégis egyfajta szellemiséget képvisel. Ennek oka az, hogy e generáció igen tájékozott a világban zajló művészeti eseményekről, kialakult elképzelése van arról, hogy egy műtárgy milyen formai és tartalmi keretek között jöhet létre, és arról is, hogy a kortárs művészet hangvételében, nyelvezetében az európaiság, a nemzetközi értékrend lehet az iránymutató. Ez az alap lehet kiindulópontja a hazai művészet külföldi megismertetésének és sikerének, amit a bemutatott alkotók nemzetközi szereplései is visszaigazolnak.  A kiállítás címe tehát, a Magáért beszél, több jelentést sugall. Egyrészt arra utal, hogy a művek színvonalukkal és tartalmukkal magukért beszélnek, másrészt viszont arra a kényszerű helyzetre, amelyben a szervezet és tagjai kénytelenek saját érdekeik érvényesítéséért újabb és újabb stratégiákat felvetni és követni. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület számára a túlélés a tét, ezért kiemelkedő jelentőségű az idei tárlat: egy generáció bemutatkozása, egyben önmeghatározása saját maga és az őt körülvevő világ számára.  

Kiállító művészek: Albert Ádám, Antal Balázs, Asztalos Zsolt, Balázs József Tamás, Batykó Róbert, Borsos Lőrinc, Igor & Ivan Buharov, Kim Corbisier, Czank Ninetta, Czene Márta, Ember Sári, Erdei Krisztina, Fáskerti Zsófia, Fischer Judit, Andreas Fogarasi, Gruppo Tökmag , Hatházi László, Horváth Dániel, iski Kocsis Tibor, Kaszás Tamás, Kerekes Gábor, Király András, Király Gábor, Kokesch Ádám, Koralevics Rita, Laci & Balázs, Loránt Anikó, Martin Henrik, Mécs Miklós, Miklós Hajnal, Navratil Judit, Oravecz Tímea Anita, Orbán György, Puklus Péter, Ráskai Szabolcs, Siegmund Ákos, Société Réaliste, Szabó Eszter, Szabó Éva Eszter, Szabó Klára Petra, Szabó Péter, SZAF, Szemző Zsófia, Szigeti Gábor Csongor, Tibor Zsolt, Tranker Kata, Vécsei Júlia   

További információ:

Magyar Nemzeti Galéria

Kommunikációs Igazgatóság

06 1 201 9082

sajto@mng.hu; www.mng.hu

Budapest áramlat

2011-05-27T00:24:00.000-07:00

Borsos Lőrinc, Csató József, Debreczeni Imre, Fridvalszki Mark, Király Gábor, Kristóf Gábor, Horváth Dániel, Kaliczka Patrícia, Korodi Luca, Lőrinc Lilla, Mátyási Péter, Nemes Márton, Pinczés József, Radák Eszter, Sándor Krisztián, Sipos Eszter, Szentesi Csaba, Szőke Krisztián, Szüts Eszter, Töröcskei Bence, Veres Szabolcs

2011. május 27. – 2011. június 31.
Megnyitó: 2011. május 26., Csütörtök, 18:00 h
Virág Judit Kortárs Galéria, H-1055, Budapest, Falk Miksa utca 30.
http://vjgkortars.hu/hu/kiallitasok/budapest_aramlat/

A Virág Judit Kortárs Galéria május végén nyíló, fiatal, a 40. életévüket be nem töltött festőművészeket bemutató kiállításán nemcsak a kiállítás kurátora, Sárvári Zita által meghívott művészek, hanem pályázati úton kiválasztott festők is bemutatkozási lehetőséget kapnak. Utóbbiakat egy neves szakértőkből álló szakmai zsűri választotta ki pályázati kiírására beérkezett munkákból.

A kiállítás a narratív és figurális festészeti tendenciákat és irányzatokat tekinti át a fiatal festőgeneráció különböző alkotói módszereire koncentrálva.
A kiállítókban közös a képi történetmesélés, a látomásos, asszociatív jelleg, a kép kulturális funkciójának újraértelmezése, valamint a különböző hagyományok és technikák újragondolása. A kiállítás bemutatja, hogyan inspirálja a festészeti technikát és stílust a fotó, a video, az installáció és performansz.

A Virág Judit Kortárs Galéria ezzel a kiállítással is hangsúlyozza, hogy a festészet folytonos, és reméli, hogy élénkíti a közönség és az újgenerációs festőművészek kapcsolatát.

A Budapest Áramlat című kiállítás a 20. század fordulójának változatos művészi tendenciái között kutatva a kortárs magyar festészet izgalmas spektrumát mutatja be.

A szakmai kuratórium tagjai voltak:
Fenyvesi Áron művészettörténész, a Trafó Galéria vezetője, Készman József művészettörténész, a Műcsarnok Kurátori Osztályának Produkciós vezetője, Ledényi Attila művészeti kommunikációs szakember, az Edge Communications igazgatója, Topor Tünde művészettörténész, az ArtMagazin főszerkesztője és Sárvári Zita a Virág Judit Kortárs Galéria, és a kiállítás kurátora

A szakmai kuratórium által kiválasztott művészek:
Csató József, Debreczeni Imre, Fridvalszki Márk, Király Gábor, Kristóf Gábor, Mátyási Péter, Pinczés József, Sándor Krisztián, Szentesi Csaba, Szőke Krisztián, Töröcskei Bence

A kiállításra meghívott művészek:
Borsos Lőrinc, Borsos Lőrinc Lilla, Horváth Dániel, Kaliczka Patrícia, Korodi Luca, Nemes Márton, Radák Eszter, Sipos Eszter, Szüts Eszter, Veres Szabolcs

FIKA 2011

2011-05-17T02:58:00.000-07:00

Megnyitó: 2011.05.21. 19.00, volt belvárosi Bóbita Bábszinház, Pécs

Két munkával veszünk részt: 4 egyperces csend, Uniform

videó összeállítás: Inexhibition

Pintér Sonja tavaszi aukció

2011-05-03T09:51:00.000-07:00

2011. Május 11-12.
Pintér Galéria, 1055 Bp. Falk Miksa u. 10.

Árverésre bocsátott műveink:

Lőrinc Lilla

Girls jst wanna have fun

olaj, körömlakk, tintaceruza , 60x80 cm, 2008

Borsos János

Az ország lélekben edzett embereket képez

Az ország lélekben megtört embereket képez

képpár, habosított pvc-re kasírozott print, 50x70 cm, 2011

Bátor Tábor aukció

2011-04-30T09:13:00.000-07:00

A pénzünk útja / The way of our money

2011-03-11T00:24:00.000-08:00

2011. márc. 17. csütörtök, 19.00

A Szabadművelődés Háza (Székesfehérvár, Fürdő sor 3.)

Megnyitja: SWAT akciócsoport

A belépés ingyenes!

Új képeink: "Tranzakció" és "Zsebpénz" (zománcfesték fatáblán, 2011.)

"Elosztó" (installáció 31 db 2-es elosztó felhasználásával, 2011) Háttérben a falon a "H mint jellem" című képünk, jobbra pedig a SWAT Akciócsoport megnyitó előadása után hátrahagyott "Pénz-színháza".

A csodaszép székesfehérvári várótermet azért sem raktuk fel a falra (sokan nem értették a gesztust)

A megnyitó akció

Kritikák:

Bokros Judit: Hová lesz a pénzünk, FMH

Fehérvár Médiacentrum: A kutya meg ugat

ISTENEM / MY GOD

2011-02-11T01:07:00.000-08:00

Keresztény nézőpont a kortárs magyar képzőművészetben /

The Christian perspective in contemporary hungarian art

MODEM / Debrecen / 2011. február 26., 16.00

Kurátor: dr. Sturcz János
Kiállítók: Asztalos Zsolt, Bukta Imre, Borsos János, Ganczaugh Miklós, Gerber Pál, Huszár Andrea, Kicsiny Balázs, Lőrinc Lilla, Mátrai Erik, Lovas Ilona, Oláh Mátyás, Udvardy Emese

Az utóbbi néhány évtizedben soha nem látott módon kitágult a transzcendencia kifejezésének művészi eszköztára. Ennek ellenére a történelmi vallásokban való hit gyakorlatilag kívül esik az intézményes kortárs művészet fő áramának diskurzusán, és ritka a személyesebb formájú, nem feltétlenül egyházakhoz kötődő spiritualitás megjelenítése is. Kiállításunk a kortárs magyar képzőművészet hithez, valláshoz, transzcendenciához kötődő műveiből mutat be jelzésszerű, de remélhetőleg reprezentatív keresztmetszetet.

A tizenkét kiállító művész a legkülönbözőbb keresztény felekezetekhez kötődik vagy éppenséggel kívül áll azokon. Istenképük, hitformáik eltérőek, ahogy művészetük is a kortárs vizualitás és művészi gondolkodásmód legszélesebb spektrumában mozog. Ugyanúgy kerülik az egyházi, netán keresztény művész címkéjét, ahogy Pilinszky János is elhatárolta magát a vallásos költőktől, mondván, hogy ő költő és katolikus. Kiállítóink is képzőművészek és hívők. Válogatásunk kritikai jellegű, melyben funkcionális, szemléleti és minőségi szempontok egyaránt szerepet játszottak. Nem szerepelnek a tárlaton az Istennel való találkozást segítő liturgikus, illetve a vallási közösség élményét megjelenítő, a hagyományos ikonográfiát követő szakrális műalkotások. Az itt látható vallásos munkák egyéni hitélményeket fogalmaznak meg, alkotóik nem törekszenek közvetlenül az isteni megjelenítésére, inkább áttételesen idézik meg a transzcendens erőket. Egy részük – például Borsos János, Asztalos Zsolt – klasszikus keresztény hittételeket fogalmaz meg a kortárs konceptuális művészet eszközeivel. Másik részük – például Bukta Imre, Ganczaugh Miklós, Gerber Pál, Lovas Ilona, Udvardy Emese – a hit és a vallás jelenkori helyzetére, a jelen társadalmi kérdéseire reflektál. Az alkotók harmadik köre – Kicsiny Balázs, Borsos Lőrinc, Mátrai Erik, Asztalos Zsolt, Oláh Mátyás – az egyházművészet hagyományos műfajait és toposzait aktualizálja, míg a negyedik – Huszár Andrea, Bukta Imre, Lovas Ilona, Mátrai Erik – a teremtett természet szépségét dicséri.

A kiállított művekből ilyen módon a kortárs hazai vallásos keresztény művészet sokszínű képe bontakozik ki. A mai egyházi művészethez szokott néző némelyiküket talán meglepőnek tarthatja, olykor első látásra blaszfémiaként értelmezheti. Ezért érdemes azokat először a kortárs képzőművészet tabukat elvető nézőpontja, nyelvezete, majd a bennük megfogalmazódó, gyakran a profanitás álcája mögé rejtett teológiai koncepció felől megközelíteni, s így világossá válik, hogy a meglepő, látszólag játékos és humoros felszín mögött igaz hit és álszentség nélküli komolyság rejtőzik.

kiállított munkáink egy része:

A könyvünk Gerber Pali könyvével

Ez az én testem, mely tiértetek megtöretik

saját készítésű székek fából, videóval (Borsos)

János mutatja sebeit Krisztusnak

videóinstalláció, 2010 (Borsos)

Lighten

vérkép 150x150 cm, videóval, 2006 (Lőrinc)

Szentháromság modell

lézer installáció, változó méret, 2008-2010 (Borsos)

Új Ég és új Föld

porfestett alu baseballütő, 70x5cm, 2009 (Lőrinc)

Kritikák:

Rieder Gábor: Istenem, Artportal

Rózsa Gyula: Nem faragott képek, Népszabadság

Kultura.hu: Istenes magyar művek a Modemben

A műterempályázat végeredménye

2011-02-09T00:55:00.000-08:00

Kedves Mindenki!

A pályázatra sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy jó ötlet, bár senki sem jelentkezett rá. :)
Más úton viszont lett műtermünk: egy lakásban leszünk a Technika Schweiz formációval (László Gergely, Rákosi Péter) és egy szobában Szenteleki Gáborral.

Kritika - SIRP, Észtország 2011.01.28.

2011-02-06T11:31:00.000-08:00

link a cikk online változatához

Váltó / Vahetus

Borsos Lőrinc kiállítása a tallinni Magyar Kulturális Intézetben

A több mint 20 éve lezajlott kelet-közép-európai politikai változásokkal, majd az Európai Unió kiterjesztésével teljesen új történelmi-társadalmi-politikai terep alakult ki a térségben, amely előhívott számos már a múltból ismert és súlyos politikai konfliktusokhoz vezető problémákat, ideológiákat mint a nacionalizmus, szélsőséges politikai erők előretörése, a kisebbségek diszkriminációja. Az Európai Unió államai, elsősorban az új tagállamok, a szocialista múlttal is küszködő országokban továbbra is virágzó ideológia maradt a nemzetállam építésének eszméje, a kollektív emlékezés és a jövőbeni nemzeti ambíciók erősítése.

A szabadságjogok elnyerésének ellenére a politikai kérdésekre reflektáló művészetnek igen ritkán akadnak komoly, a társadalmi felelősséget és az esztétikai szempontokat magas színvonalon, finom megfigyelésekkel és mély együttérzéssel ötvöző képviselői a kelet-közép-európai szcénában. Ennek egyik oka, hogy az előző politikai éra az ideológia erőltetésével és a művészek megfélemlítésével eljátszotta a művészet és politika szerves kapcsolatának lehetőségét. A történelmi tapasztalat azt sugallja, hogy a valós szociális és társadalmi feszültségek nem az esztétika tárgykörébe tartoznak. De míg a korábbi időszakban az ellenállás gyakorlata volt a rendszerkritika művészi eszközökkel megfogalmazva, addig manapság ennek az ideológiától mentes, a humanitás és szabadságjogok felöl közelítő kritikus hangnemnek kevés nyomát leljük a képzőművészi alkotásokban.

Ritka kivétel ez alól a jelenleg a tallinni Magyar Kulturális Intézetben látható kiállítás. A Borsos Lőrinc néven brandet teremtő Borsos János és Lőrinc Lilla alkotópáros 2008 óta tudatosan előkészített és lebonyolított akcióikkal fontos és megkerülhetetlen szerepet játszanak a magyar művészeti színtéren. Alkotásaikban a médiumok széles körét felhasználják arra, hogy kritikusan és érzékenyen vizsgálják és reprezentálják a Magyarországon és Kelet-Közép-Európában folyamatosan zajló politikai változásokat, csatározásokat. Legtöbbször maga az anyag illetve médiumválasztás, az alkotások struktúrája az, amely modellálja az alapjában korhadt rendszert, a változások lehetséges mechanizmusát és szükségességét.

A tallinni kiállítás hely specifikus, korábbi alkotásaik ötleteiből emeltek át néhányat, aktualizálták őket az észt illetve az észt-magyar viszonyokra. A tárlat alapkoncepciója a VÁLTOZÁS fogalmának művészi eszközökkel való modellálására épül, azokra a társadalmi folyamatokra reflektál, amelyek alapvetően meghatározzák a magyar és észt viszonyokat: kormányváltás, vezető váltások, intézményi változások, euró bevezetés stb.

Korábbi ikonsorozatuk technikáját használó, és a nemzeti jelképek szimbolikáját vizsgáló korábbi alkotásaik mintájára készült az észt zászlóba foglalt magyar zászló festmény valamint az észt címer oroszlánját és a magyar történelemben jelentős szerepet játszó Bocskai-család címerállatát ütköztető kisméretű táblaképe.

Korábbi a magyar politikai életre reflektáló videó-projektjük ötletét ültették át akkor, amikor az intézet leköszönő és következő igazgatóját kérték fel arra, hogy egy perces némasággal köszönjön el illetve köszöntse régi-új tisztségét. (2010-es budapesti kiállításukra a művészek a négy vezető magyar politikai párt szóvivőjét kérték fel hasonló akcióra, egy perc néma csendre a párt-image díszletei között. Akciójukkal felmutatva, hogy a jelenlegi politikai szituációban a hallgatás az egyetlen elfogadható szóvivői magatartás, szöges ellentétben a pozíció funkciójával.)

A közvetlen kritikus politikai reflexiók mellett kiemelten foglalkozik a kiállítás a kortársművészet és művész lehetőségeivel az adott történelmi-társadalmi szituációban. A Magyar művészi öntudat tréning című alkotás egyetemesen értelmezhető. A videón Borsos János 30. születésnapján egy Magyarország alakú gödörben kemény tornagyakorlatokat végez, hogy a túlélésre eddze magát.

Vigyázat! A kiásott gödör formája könnyen változtatható, bármely ország sziluettje behelyettesíthető!

Uhl Gabriella

Észtben a magyar

2011-01-07T15:31:00.000-08:00

Tallinni Magyar Intézet, 2011.01.14, 16.00 h

A Tallinni Magyar Intézetbe pozícionált helyspecifikus kiállításunk egyidejűleg kerül megrendezésre az intézményt 2005 óta igazgató Dr. Dávid Gyula posztról történő távozásának búcsúceremóniájával. A tárlat címével ezen esemény mellett azokra a változó társadalmi folyamatokra reflektál, amelyek aktuálisan meghatározzák a magyar, vagy akár az észt viszonyokat.

Az alkalomra magyar és észt nemzeti motívumokkal való játék mellett viszünk vízágy úkat, maszkos térdeplést, gödör-gimnasztikát, ill. forgatunk a leköszönő és a leendő igazgatóval egy-egy 1 perces néma csendet, ugyanabban az igazgatói székben ábrázolva őket (hozzájuk 2 db más árnyalatban megfestett tikolor). Ezen kívül a magyar képzőművészeti szcéna külföldön történő reklámozására motiváló Világhírű kortárs magyar képzőművészt! feliratú arany stafétabotot és zászlót ajándékozunk a mindenkori igazgatónak, illetve az intézménynek a magyarországi Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület nevében.

Észtben a magyar (Hungarian in Estonia)

Akril fatáblán (acrilyc on wooden board) 20x30x5 cm, 2010

2 egyperces csend / dr. Dávid Gyula leköszönő igazgató, Tallinni Magyar Intézet

(2 pieces of one minute silent with the abdicated and the new directors of the Hungarian Institute) 1', 2010

2 egyperces csend / Bereczki Urmas megbízott igazgató, Tallinni Magyar Intézet

(2 pieces of one minute silent with the abdicated and the new directors of the Hungarian Institute) 1', 2010

Staféta (Relay baton)

színterezett alumínium, lézer gravírozott magyar és észt nyelvű felirattal

(laser etchwork in hungarian and estonian language on aluminium base) 4x4x30 cm, 2010

Címerállat / Észt oldal

(Coat of arms animal / Estonian side)

akril fatáblán, 2 oldalon, 20x30x5 cm, 2010

Címerállat / Magyar oldal [Bocskai]

(Coat of arms animal / Hungarian side)

akril fatáblán, 2 oldalon, 20x30x5 cm, 2010

"Magyar Művészi Öntudat Tréning" videó és "H-mint jellem" című kép

("Hungarian Artist Identity Training" video and "H-like right carachteristic" titled golden leaf covered picture)

Magyar és észt nyelvű "Világhírű kortárs magyar képzőművészt!" zászló az intézet bejáratánál

("Let there be a world famous hungarian artist" flag in hungarian and estonian language at the entry of the Hungarian Institute)

Műterempályázat intézémények és magánemberek számára 2011-es évre

2010-12-29T05:35:00.001-08:00

A nyertes legalább egy éven keresztül biztosíthat műtermet Borsos Lőrinc és Szenteleki Gábor képzőművészeknek, rezsivel együtt, maximum havi 40 ezer forintért cserébe.

A műterem kritériumai: min. 30 m2-es, fűthető, világos helyiség vizesblokkal, hozzá tartozó raktárral, Budapest belvárosában.

A pályázat határideje 2011 január 7.,

benyújtásának módja a jano.borsos@gmail.com e-mail címen.

Kapcsolat:

Borsos János

06 20 996 7731

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Attelier application for institutions and private citizens, for the year 2011

The winner of the open competition will be entitled to provide a suitable
Attelier for the fine-artists Lőrinc Borsos and Gábor Szenteleki, for at least
a year, in exchange of HuFt 40 000, which amount includes the utility fees
and all other related expenses also

Specifications:
Minimum 30 m2 well lit floorspace
Appropriate heating, plumbing, tapwater on the premises
Adjoining storage space
Location in downtown Budapest

Application deadline:
January 7, 2011

Apply via e-mail:
jano.borsos@gmail.com

Contact:
János Borsos
Phone: 06 20 996 7731

Karácsonyi ajándék Nagy Gábortól

2010-12-29T05:33:00.000-08:00

Louvre montázs a VIKOMAKT! szellemében

Mozgó Világ

2010-12-28T11:32:00.000-08:00

Megjelent a decemberi Mozgó Világ a mi képeinkkel és az alábbi írással:

Borsos Lőrinc munkáiról

Néhány nappal ezelőtt az Országház kupoladobja egészen beomlott a lanterna alatt. A repedések eleinte csak a fiatornyokat kezdték ki, alig látható vonalakból tágultak széthúzó árkokká, amelyekbe végül belehullottak a faldarabok, végül az egész torony. Az asztalon álló kupac még mindig fölismerhetően a magyar országgyűlés háza, és még mindig bizonytalan, hogy bekövetkezik-e a teljes összeomlás, vagy a finom rezgések ellenére megmarad ebben a véglegesnek tekinthető instabil állapotban.

Borsos Lőrinc installációja a Viltin galériában modellezi a jelenkori magyar demokrácia állapotát, a rezgő asztalra fölállított agyag országház makettjével. A mű kellően konkrét ahhoz, hogy nyilvánvalóvá tegye a politikai aggodalmakat, és kellően poétikus egy folyamatmű esztétikai vonatkozását illetően. Az alkotó, aki szellemi és érzelmi összetartozást jelképező entitás, a fizikai valóságban két személy: Lőrinc Lilla és Borsos János. 2008 óta dolgoznak összefoglaló név alatt, azóta, hogy sokat vitatott Diákhitel tartozásom forintban című munkájukat bemutatták.
A mű az évek alatt felgyülemlett hiteltartozás számadataként megjelenő festmény volt, és minden szám színe adott időszakot jelképezett. Végül egy gyűjtő megvásárolta a képet, épp a számsornak megfeleltetett összegért. Ennek a munkának több fontos aspektusa volt a jelenkori művészet és művészeti intézményrendszerek karakterét illetően. Egyrészt nyilvánvalóvá tette, hogy a művészek új generációja fölveszi a kesztyűt és elébe megy a műkereskedelemnek, ha a saját egzisztenciális biztonságát veszélyben érzi, és képes arra, hogy szociális válságát tegye meg a kortárs művészet témájának. Egy kortárs művészbarát ezt nevezte „esztétikai koldulásnak”. Másrészt az is kiderült, hogy a szociális szempontok fölvetése a legkézenfekvőbb módja a művészeti közeg belterjességéből való kitörésnek, mert olyan csoportokat is be tudnak így vonni a diskurzusba, amelyek különben nem tartoznak bele ebbe a körbe.

Az önmagát menedzselő művész annyiban tekinthető új típusnak, amennyiben nem tekintjük folyamatosnak a művészet történetét a reneszánszszal kezdődően. Kétségkívül, a rendszerváltás óta eltelt húsz év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a művészi mecenatúra új struktúrái megerősödjenek Magyarországon, és a művészek magukra találjanak az összezsugorodott állami szponzorizáció és a műkereskedelem önkényes, szintúgy törékeny rendszerében. Ezért, és csak ezért szokatlan, ha egy művészpáros az V. kerületi szoborpályázatra beadott munkáját összekapcsolja az önkormányzati bérlakás kérelmével, és levonja a következtetést, hogy a közigazgatásban legalábbis érvényesíthetetlen az esztétikai dimenzió, a művészet ütköztetése a bürokrácia realizmusával.

Ennek a kérdéskörnek a továbbgondolására született egy másik munka, amely azzal foglalkozott, hogy mi a kritériuma a sikernek, illetve, hogy mekkora realitása van annak, hogy egy magyar művész világhírűvé válhasson. Ez a kérdés legtöbbször a művészeket foglalkoztatja, a válaszok azonban túlmutatnak a kompetenciájukon, mert kurátori és intézményi működéssel vannak összefüggésben. Éppen ezért a Világhírű kortárs magyar képzőművészt! című, az ország aranyfüstlemezzel borított, ikonszerű vaktérképe csak a kérdésfelvetést vállalja.

A legutóbbi művek radikálisan elfordulnak a hagyományos táblakép esztétikai minőségétől, noha a formát sok esetben megtartják, és közelednek a társadalmi tartalmak felé. A Viltinben összefoglalt műcsoport (a kiállítás címe: Mozdíthatatlan ország) egy része a korábbi magyar kormányok csoportképeiből indul ki, de csak a figurák fekete sziluettjét jeleníti meg a szürke háttér előtt. Az alakok tömegéből megállapítható az adott kormány karaktere, vagy föltűnik az a sajnálatos tény, hogy a nadrágos figurák monotóniáját egyetlen szoknya sem töri meg. Ide kapcsolódik a négy parlamenti párt szóvivőinek előadása saját szóvivői környezetükben, négy csatornás videoinstallációként (4 egyperces csend), nemzeti színű zászló-képekkel a falon.

A politikai művek jelenléte már nem annyira meglepő a kortárs magyar művészetben, mint néhány évvel korábban, sőt, megkockáztatom, hogy a köztudatban egyre inkább rutinossá válik a befogadásuk. Borsosék esetében előfordulhat, hogy a társadalmi irányultság éppenséggel elfedi azt a jelenséget, amely talán újabb fordulatot készít elő a nemzetközi színtéren: a vallási gondolkolkodás újbóli megjelenését. Idővel kiderül majd, melyik éli túl a másikat.

Kürti Emese

Új brand született!

2010-12-25T04:50:00.001-08:00

http://www.vikomakt.blogspot.com

Rakéta az egyházaknak

2010-12-02T05:34:00.000-08:00

S. D. írása a Mozdíthatatlan ország c. kiállítás szakrális tartalma kapcsán

Performance / Art Fair 2010

2010-11-28T08:49:00.000-08:00

Nagy Gábor -Borsos Lőrinc ötlete alapján írt- "Milyen legyen a világhírű kortárs magyar képzőművész?" című előadása a Viltin Galéria, a Videospace és az Inda Galéria standján. Videó itt.

az előkészületek

FKSE Promóció

Az akció a Világhírű kortárs magyar képzőművészt! projekt keretében valósult meg a budapesti Art Fair területén. Elkészítettük az FKSE művészeinek névjegykártyáit a hátoldalán a Stúdió logójával és elérhetőségével (Kalap 1.1), majd brandöltözetben (arany feliratos ill. országsziluettes póló) körbejárkáltunk a rendezvényen és lehetővé tettük, hogy húzzanak közülük.
A csapat tagjai: Soos Kata, Szalai Bori, Mátrai Erik, Nagy Gábor, L. Virág, Borsos Lőrinc

Baglyas Erika: Az ország földrajzi jellemzése – állóvíz

2010-11-24T14:28:00.000-08:00

tárlatvezetés a MOMÉ-s művészeti menedzser hallgatóknak, előtérben Erika

Kritika az Artportal-on.

Mozdíthatatlan ország

2010-11-20T01:45:00.002-08:00

a Parlament agyagból készült épülete rázóasztalon, 50x100x150 cm, 2010

"Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg".
Zsid. 12,26-27

Amikor a megnyitó-akció keretében beindítottuk a berendezést, úgy tűnt, hogy a rázkódás ellenére az épülettel semmi sem fog történni. Az emberek egyik része ezért azzal jött oda hozzánk, hogy miért nem indul már omlásnak, mások meg azon imádkoztak, hogy ne is történjen vele semmi.
Az omlás első jelei a megnyitót követő kb 20. napon mutatkoztak: a kupola rész néhány fiáléja kipotyogott. Az így keletkezett egyensúlyeltolódás a torony rezgőmozgásának megnövekedéséhez vezetett, ami által további tartóelemek estek le az épületről. Ezután a járda egy darabja indult vándorlásnak az asztalon.

operatőr: Borsos Lőrinc

Külön köszönet a mű létrejöttében segítőknek: Novák Zoltán, Sólyom Attila, Radics Márk, Gurszky Péter, Mission Art Galéria, FKSE

Világhírű kortárs magyar képzőművészt!

2010-11-20T01:44:00.000-08:00

metál és aranyfüst fatáblán, 150x200x5 cm, 2010

részlet

Magyar kormányok triptichon

2010-11-20T01:43:00.000-08:00

A rendszerváltás óta hatalomra került három féle párt a Sándor Palota épületében.

MDF

FIDESZ

MSZP

olaj, zománcfesték, vászon, 100x150 cm, 2010

Protestánsok gerendája

2010-11-20T01:41:00.000-08:00

négy égtáj felé pozícionált ready made pirotechnikai rakéta "Krisztusnak az országot!" felirattal, 7x7x30 cm, Szent koronás öngyújtóval tálalva

›› sajtó ‹‹

Ismeretlen magyar politikus

2010-11-20T01:40:00.000-08:00

zománc, vásznon, 30x40 cm, 2010

Portrék

2010-11-20T01:24:00.002-08:00

Gyanúsított

olaj és zománcfesték vásznon, 30x30 cm, 2010

Panzer Waffe

zománcfesték, körömlakk, vászon, 50x70 cm, 2010

Rendőr

zománcfesték, körömlakk, vászon, 40x50 cm, 2010

Könyv

2010-11-20T01:16:00.000-08:00

akril, fatábla, konzol, 20x30x5 cm, 2010

Ütős / Fagyis

2010-11-20T01:15:00.000-08:00

olaj, vászon, 8x8x4 cm, 2010

Magyar állatok kollekció

2010-11-20T00:55:00.000-08:00

Rövidszőrű magyar vizsla

felső sor: Magyar parlagi szamár, Komondor, Puli, Magyar szürkemarha

alsó sor: Rövidszőrű magyar vizsla, Kisbéri félvér, Magyar agár

7 db-os pólókollekció Bedő Sándor és Tőzsér János, "Történelmi állatfajtáink enciklopédiája" c. könyve alapján, 2010.

Magyar ork

2010-11-20T00:54:00.000-08:00

olaj fatáblán, 11x20x2 cm, 2010

Uniform

2010-11-20T00:40:00.001-08:00

4 különböző árnyalatú trikolor, akril, fatábla, 20x30x5 cm, 2010

4 egyperces csend

2010-11-20T00:40:00.000-08:00

A négy parlamenti párt szóvivőinek előadása, saját szóvivői környezetükben (Csiba Kata/LMP, Szíjjártó Péter/FIDESZ, Török Zsolt/MSZP, Dúró Dóra/JOBBIK), videoloop, 4 csatorna, 2010.

Bocskai címerállat

2010-11-20T00:37:00.000-08:00

olaj fatáblán, 20x30x5 cm, 2010

Határeset/székely, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai

2010-11-20T00:35:00.000-08:00

akril fatáblán, 20x30x5 cm, 8 db, 2010

"Hogyan lesz a székelyből román?

Úgy, hogy átjön Magyarországra."

(Székely vicc)

Magyarország V. sorozat

2010-11-20T00:31:00.000-08:00

Váróterem, Székesfehérvár

olaj, zománcfesték, 70x100 cm, 2010

›› SAJTÓ ‹‹

Nemzeti jelkép (Feljutni nehéz, lejutni könnyű)

olaj, zománcfesték, 70x100 cm, 2010

Palace 17 Kft.

olaj, zománcfesték, 70x100 cm, 2010

Sugár János megnyitóbeszéde / Mozdíthatatlan ország / Viltin Galéria

2010-11-11T05:56:00.001-08:00

Világhírű kortárs magyar képzőművészt!

2010-10-30T06:03:00.000-07:00

A fenti címmel állítottunk ki idén is a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet "Éjszakai átszálló" elnevezésű fesztiválján, középpontban egy új alkotásunkkal, ami egy 150x200x5 cm-es fatáblára készült, metál és aranyfüsttel borított Magyarország sziluett. A kép címével, formájával, anyagával együtt arra a kérdésre keresi a választ, hogy illúzió-e elképzelni, hogy kortárs magyar képzőművészeink közül valaki világsztárrá váljon? Kik azok az emberek, akik kiérdemelhetnék ezt a címet és vajon megvan-e az ehhez szükséges intézményi, kultúrpolitikai háttér és támogatás az országban.

A megnyitó

A képhez kapcsolódóan kiállítottuk a "H mint jellem" című 20x30x5 cm-es metál és aranyfüsttel borított képünket is, valamint "Kalap 1.0" címmel egy slideshow-t pörgettünk laptop monitoron, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagjainak neveivel. A tárlatot Szoboszlai János nyitotta meg, a kiállítás címét Fehérvári Tamás, az átszálló szellemi atyja kiáltotta a levegőbe. :) A megnyitó keretében rögtönzött beszélgetés alatt volt, aki feltette azt a kérdést, hogy egyátalán miért van szükség világhírű kortárs magyar képzőművészre. Tényleg, miért?

fotók: Éjszakai átszálló, Borsos János

Rövid beszámoló ITT!

Mozdíthatatlan ország / Immovable land

2010-10-22T15:09:00.000-07:00

Megnyitó: 2010. október 27-én, szerdán, 19 órakor

Megnyitja: SUGÁR János képzőművész / Zene: goma
Megtekinthető: 2010. december 4-ig,
keddtől péntekig 12-18-ig, szombaton 11-17 óráig,
valamint előzetes bejelentkezéssel (+36 1 787 5866)

Opening: October 27, 2010, Wednesday, 7 pm
Opened by János SUGÁR artist / Sound by: goma
Open till December 4, 2010,
12 am – 18 pm from Tuesday to Friday, 11 am – 17 pm on Saturdays,
by Appointment (+36 1 787 5866)

A 2008–tól folyamatos művészeti jelenlétet tanúsító BORSOS LŐRINC egy személyben nem létező magyar állampolgárságú entitás. Az ebben a kijelentésben rejlő ellentmondás és a tökéletes névválasztásban megbúvó harmónia jól jellemzi Borsos János és Lőrinc Lilla művészpárt. BORSOS LŐRINC művei előre meghatározott, szigorú koncepció alapján készülnek. A felvállaltan társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozó, olykor a konkrét művészettel kokettáló, máskor egy intuitív fellángolás lenyomatait magán viselő táblaképek, objektek, videók vagy installációk mindegyike egy aktuális nemzetközi kortárs művészeti diskurzusban kíván helyet foglalni.

A kiállítás már címválasztásában is többszörösen értelmezhető. A „Mozdíthatatlan ország” az azonos című mű bemutatásával az elmúlt évek hazai politikai zűrzavarára reflektál. A vezetés időnként elhitette velünk, hogy egy mozdíthatatlan országban élünk és mindennemű, parlamenten kívüli aktív szerepvállalás az aktuális hazai helyzettel kapcsolatban értelmetlen. Így eluralkodott egy általános társadalmi közöny és bizalomvesztés, melyet egy földrengést szimuláló interaktív objekttel vizualizál a művész. Az acél rázóasztalon megépített terakotta parlament a látogató jelenlétével aktivizálódik, majd a kiállítás végére elveszíti stabilitását, vagy épp a megpróbáltatásoknak ellenállva megtartja azt.
Másszor a cím utalás az Újszövetségben olvasható „mozdíthatatlan országra” (A zsidókhoz írt levél 12; 27-28; Károli fordítás). Ez a kontextus jelzi a tárlat szakrális tematikai oldalát, mely tetten érhető az „ikonokban”, -így nevezi a művész őket- ahol a leghétköznapibb, már-már fájdalmasan profán témák ugyanúgy megjelennek, mint az orosz ikonfestők által inspirált motívumok. A médiumhasználatában is változatos kiállítás szakrális gondolatának legmarkánsabb műve a „Protestánsok gerendája". Négy égtáj irányába, pontosan pozícionált, ready-made pirotechnikai rakéta, „Krisztusnak az országot" felirattal. A mű utal az ország két fő vallási tömbje (katolikusok, protestánsok) közötti „diszharmóniára”, azaz, hogy Máriának avagy Krisztusnak ajánljuk az országot. A műfaji határok között nagy bátorsággal mozgó művész gyakran emel be kísérleti anyagokat, használ új technikákat, így a táblaképeknél az olaj és akril festéken túl hasonló művészeti értékkel bír az ipari zománcfesték és a körömlakk.

A kiállítás tematikus egységét zászlóként jelzi Borsos Lőrinc 2008-ban elkezdett sorozatának folytatása, mely a „Maszk" munkacímet viseli. A Sándor palota díszletében helyetfoglaló antropomorf motívumok az elmúlt húsz év magyar kormányainak tagjait rejtik. A fekete zománc- festékkel megjelenő folt lehet lyuk, vagy láthatjuk egy egészen hétköznapi műanyag matricának is, amely fekete lepelként fedi be a politikus alakját. A művész ezekkel a képekkel a társadalmi élet különböző szegmenseire - politika, vallás, kultúra – és emblematikus történéseire reflektál a behelyettesíthetőség és elszemélytelenítés problémáján keresztül.

Borsos Lőrinc a tárlat egészén megőrzi semleges, de szókimondó művészi attitűdjét. Célja a különböző társadalmi rétegek és az eltérő színű politikai pártok szimpatizánsainak egymáshoz közelítése a művészet eszköztárán keresztül. A „Négy egyperces csend" című videóműben a főszerepet a négy parlamenti párt szóvivői kapták. Munkájuk szokásos gyakorlatától eltérően, saját környezetükben, a videó teljes időtartamán keresztül - a monitorból kitekintve – a tárlat jelképes, csendes szemlélőivé válnak. Ezzel a cselekedetükkel a szóvivők tekintélyüket megőrizve, méltán képviselve pártjukat, ám az általános közlő és tájékoztató pozíciójuk helyett a művészet befogadóiként szerepelnek a kiállításon, ezáltal kapcsolatot teremtve politika és művészet között.

A Borsos Lőrinc formáció az elmúlt években számos sikeres külföldi és hazai kiállításon vett részt. Jelenleg a donumentán Regensburgban, egy reprezentatív magyar kortárs művészetet bemutató program keretében állít ki több művet. A VILTIN Galéria kiállítása a művész eddigi legnagyobb, összefoglaló tárlata.

Támogatók:

NKA, FKSE, ICA, MISSION ART GALÉRIA, MONARCHIA BOROK

VILTIN Galéria / H-1054 Budapest, V. Széchenyi u. 3. / hello@viltin.hu / + 36 1 787 5866

Donumenta, Regensburg, "Leerer Beutel" Városi Galéria

2010-09-24T23:53:00.000-07:00

A társadalom kritikával foglalkozó terembe való belépésnél rögtön Kim-ék sötétlenek elő, a fal túl oldalán Asztalos Zsolt miniatűr háborús rajzai, balra KissPál Szabolcs kordonos installációja, mögötte Nemes Csabák, jobbra El-Hassan Róza videója látható Salam Haddad festményével. A képről lemaradtak Kupcsik Adrián tüntetéses képei, a Remake videók és Szabó Eszter Ágnes hímzett rendőrjei.

az épület egy sótároló volt anno

Maszk - Ovális Iroda

Lilla 2008-as, Strabag díjas ikonjai

Habemus Papam

150x200 cm, olaj, zománc, vászon

balra Nemes Csaba, jobbra 3 képünk a Magyarország III-as sorozatból

Janó videója fut éppen

az Ostdeutsche Múzeumban kiállítók névsora

Diktátor mennyország

2010-09-04T10:57:00.000-07:00

150x200 cm, akril, olaj, zománc, vászon

Első munkánk az FKSE-nek köszönhető, első műtermünkből egy észak-kóreai, Kim-eket ábrázoló zsánerkép remix, ami -sokadmagával együtt- épp úton van a regensburgi Donumenta fesztiválra. A kiállítás szeptember 16-án este nyílik.

További kiállítók: Asztalos Zsolt, Baglyas Erika, Chilf Mária, Csörgő Attila, Erdély Dániel, Horváth Dániel, Kicsiny Balázs, KissPál Szabolcs, Kis Varsó, Kokesch Ádám, Korodi János, Kudász Gábor Arion, Kupcsik Adrián, Köves Éva + Sztojánovics Andrea, Lovas Ilona, Mátrai Erik, Siegmund Ákos, Surányi Miklós, Szabó Dezső, Szíj Kamilla, Tarr Hajnalka, Tibor Zsolt, Várnai Gyula, Vécsei Júlia

A bürökrácia diadala 1.0

2010-08-06T06:15:00.000-07:00

Az V. kerületi szoborpályázatunk kapcsán a budapesti Főépítész Iroda tanácsára -igaz csak hónapokkal később- a Lakás Osztályhoz fordultunk.

Az irodában két kávéjára váró hölggyel találkoztunk és egy férfi kollégájukkal, aki éppen a televízión próbálta behozni az egyik kereskedelmi csatornát.

Kezünkben a márványtáblával és a makettel átnyújtottuk nekik a Főépítész Iroda levelét és próbáltuk volna pár szóban elővezetni látogatásunk okát, de a jelenlevők a: "hát én ezt nem értem, mi szobrokkal nem foglalkozunk, nincs szabad önkormányzati lakás a kerületben, pályázat sincs és nem is lesz" mondatok ismételgetésével újra meg újra belénk fojtották a szót. Miután láttuk, hogy nincs mit tenni és mivel még ahhoz sem járultak hozzá, hogy a beszélgetésről jegyzőkönyv készüljön, megköszöntük a segítségüket és -őrizve magunkban a legértetlenebb tekintetek látványát amit valaha láttunk- távoztunk.

De a projekt itt nem ért véget, tovább próbálkozunk.

Pályázati arányok (nyert:nem nyert)

2010-07-27T06:34:00.000-07:00

A 2010-es ARC Plakátpályázat bejutottunk 3 művel

Crosstalk Videó Fesztivál 2010-en való résztvétel - igen

Ars Electronica 2010 - hybrid kategóriában      nem
V. kerület szoborpályázata   nem
Future Generation Artprize 2010   nem
Nykarleby residency program   nem
ACAX residency London   nem
Életreklám videópályázat nem
MAFSZ filmszemle   nem
Derkovits díj 2010 2 db nem
Tálentum díj   2 db nem

Vásznak c. kiállítás / Bp., Viltin Galéria / 2010.07.21-09.04

2010-07-22T02:22:00.000-07:00

Kiállítók: Horváth Roland, Király András, Kovács Lehel, Szabó Dorottya, Borsos Lőrinc, Szabó Attila

Kritikák:

Rieder Gábor cikke
Az A38 beszámolója
Rózsa Gyula írása
dr Máriás sorai

új képeink:

Old school - ostrom előtt

(olaj, akril, vászon, fatáblán, 20x30x5 cm, 2010.)

Tomcat kispárnái

(olaj, akril, vászon, fatáblán, 20x30x5 cm, 2010.)

New school - ostrom után

(olaj, akril, vászon, fatáblán, 20x30x5 cm, 2010.)

Magyar fehér kakas, Magyar fehér tyúk

(olaj, zománc, fatáblán, 20x30x5 cm, 2010.)

Mindennapi kenyér 2010.08.01-31. - zacskós változat

(alkoholos filc, 20x30-cm-es nejlon zacskó, 2010)

A Miatyánkban szereplő "A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" mondaton alapuló kísérlet a naponkénti betevő -kenyér rajzokkal történő- előteremtésére. Felmértük előre augusztus hónap várható kiadásait, majd 31 napra bontottuk az összeget. Minden naphoz készítettünk egy-egy rajzot különböző kenyerekről. Aki vásárol a rajzok közül, támogat minket alap kiadásaink fedezésében, ezáltal felszabadítva minket ideiglenesen az anyagi ellehetetlenülés kiváltotta stressz alól.

Bakos Gábor a a művet a kiállításmegnyitón "esztétizált koldulás"-nak titulálta. :)

Ezt a rajzot .page. barátunk készítette, miután felkértük rá, hozzánk való látogatása alkalmával.

Augusztus 20. az új kenyér, nemzeti színű szalagos motívumát kapta.

Mindennapi kenyér - sorozat / BUTIK VERZIÓ (2010.07.19-23)

2010-07-19T02:38:00.000-07:00

"A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma"

Harc a mindennapi betevőért kenyérrajzokkal.

kiállítva: POVVERA butik

Pantokrátor Pankrátor c. kiállítás - kortárs vs. ikonográfia

2010-07-08T08:46:00.000-07:00

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület kiállítása a Holdudvar Galériában.

Kiállító művészek: Borsos Lőrinc (Lőrinc Lilla, Borsos János), H.Power, Karácsonyi László, Vályi Péter

Kurátorok: Farkas Zsófia, Szalai Borbála

Megnyitó: 2010. 07. 07, 19.00 Megtekinthető: 2010. 07. 26-ig

Leírás / Fotók

Új képeink:

A Megfeszített / Dyonisios kegyes ágyékkötője

(20x30x5 cm, olaj, akril fatáblán, 2010.)Habemus Papam

(20x30x5 cm, olaj, körömlakk, zománc fatáblára kasírozott vásznon, 2010.)

A képcímek a képeken szereplő ókeresztény motívumok megjelölésével

Szórólap

Central Europe Revisited III.

2010-05-26T01:48:00.000-07:00

A képen a kiállítás kurátora, Hegyi Lóránd mondja megnyitóbeszédét (fotó: Corvinus Rádió)

2010. 06.12 - 11.01. / Kismarton, Haydngasse 1.

Kiállítók:
AUSTRIA: IRIS ANDRASCHEK, GUNDA GRUBER, Bernd KOLLER, Florian SCHMIDT, Fabian SEIZ, Paul WALLACH BULGARIA: Stefania BATOEVA, Nina KOVACHEVA, Nestor KOVACHEV, Valentin STEFANOFF, Kosta TONEV, Borjana VENTZISLAVOVA HUNGARY: Daniel HORVÁTH, BORSOS LŐRINC, Ákos SIEGMUND, Eszter SZABÓ, BEATRIX SZÖRÉNYI SERBIA: Uros DJURIC, Slavica LAZIC DUNDAS, Mihael MILUNOVIC, Milena PUTNIK, Katarina RADOVIC, Ivana SMILJANIC, Aleksandar ZOGRAF

A kiállításra készült új képpárunk:

Magyarország IV. / nulla kilométerkő
(100x150x7 cm fatábla, olajpasztell)
Magyarország IV. / a pénzünk útja
(100x150x7 cm fatábla, olajpasztell)

*********************

Horváth Dani a helyére került :)

BA - kiállítás

2010-05-07T07:14:00.000-07:00

Borsos Lőrinc kiállítása a székesfehérvári Kortárs Művészeti Fesztivál keretein belül.

2010. május 28. 19.00 óra, Műhely Kávéház (Székesfehérvár, Ady Endre u. 11.)

Ez a tárlat nem hagyományos képet mutat: a falakon festmények, vagy grafikák helyett hangzatos kortárs művészeti kategóriák halmazai láthatók (egyéb sajátos kategóriákkal kiegészítve), az asztalokon pedig üres papírok és rajzeszközök.

A kiállítás a művészpár első rajzának elkészítésével, illetve a falon történő elhelyezésével nyílik, majd a kávéház vendégeinek bevonásával formálódik és épül egészen az esemény végéig.

A páros szeretné rávenni a látogatókat az alkotásra és a beskatulyázással kapcsolatos problémák játékos vizsgálatára azáltal, hogy elkészült műveiket pozícionálhatják a kategóriák valamelyikébe, vagy akár azokon kívül.

Látogatható, rajzolható, alakítható: 2010 május 28-tól június 18-ig

A kategóriák rendszerezésekor segítségünkre volt Fenyvesi Áron művészettörténész.
Bokros Judit írt az eseményről

Id. Borsos és Lőrinc

Komment kollekció - aktuális

2010-04-23T03:08:00.000-07:00

Végre létrejött a találkozó az egyetlen, pólójáért jelentkező, kommentjét arccal vállaló személlyel!!!

Szemetet a szemétnek

2010-03-02T00:41:00.000-08:00

Talentum Hungaricum

2010-02-19T10:28:00.000-08:00

Gratulálunk Komlovszky-Szvet Tamás Tálentum díjas szobrászművésznek!

http://szvet.mosaicglobe.com/

http://szvet.blog.hu/

V. kerületi szoborpályázati anyagunk

2010-02-19T09:41:00.000-08:00

saját márvány emléktábla+elképzelt jövőbeni lakásunk makettje

Az V. kerületben meghírdetett szoborpályázatra egy saját magunknak emléket állító márványtáblával pályáztunk, ami a nyertes szoborterv kivitelezésére szánt pénzből számunkra megvásárolt, vagy feszabadított önkormányzati bérlakás háztömbjén lett volna felszerelve. Gondoltuk egy csapásra több legyet is üthetünk: amellett, hogy végre hozzájuthatunk egy lakáshoz (ami számunkra anyagi síkon elképzelhetetlen) az akció elég jó reklám lehet a kerületnek is.

A makett (készítette: Benke Gábor)

A pályázat

Noha írtunk a polgármesternek is, választ csak a Főépítész Irodától kaptunk 2010.03.23-án:

Következő lépésünk, hogy felkeressük a Lakás Osztályt, ahogy azt a Főépítész Iroda is tanácsolta.

A 2009-es Esterházy díjasok kiállítása Bécsben

2010-01-26T13:50:00.000-08:00

A művészek balról jobbra: Stefan Ottrubay az Esterházy Magánalapítvány vezérigazgatója, Méhes Márton a Collegium Hungaricum új vezetője, Claudia Schmied osztrák oktatási, művészeti és kulturális miniszter, Hiller István magyarország kulturális minisztere, Konstantin Klien az Uniqua Biztosító vezérigazgatója, Hegyi Lóránd a zsűri elnöke (minenkinek a neve elé Dr.), háttérben a képeink épp nem látszanak.

sokan jöttek el

A miniszter asszony kedves volt (beszédében megemlítette a művészeket és gratulált is nekik).

Dr. Claudia Schmied kezet fog a nyertesekkel.

Siegmund Ákos felkészül, Janóval épp történik, Lilla meg Horváth Dani már túl van rajta.

Ákos képein áll az idő

Dani világa, kedvenc kékjével (Janó kedvence is)

a Magyarország III. sorozat

a pályázattal kapcsolatos képi reflexiónk

Lilla Bux-indexes sorozata (Magyarország II.) közös néven volt kiállítva

Fotók: Thomas Preiss /APA-OTS

A pénzünk útja

2010-01-06T09:08:00.000-08:00

a téma fejlődése

Pet Society virtuális installáció

2009-12-17T09:39:00.000-08:00

Sztifi a kiállítótérben.

Ha elkezded etetni, nincs megállás...

21:8!

2009-12-12T14:46:00.000-08:00

A 2009-es Budapest Galéria pályázataink sikertelennek bizonyultak.

Gratulálunk a nyerteseknek!

A pályázatok jelenlegi állása 19:8

2009-11-26T11:37:00.000-08:00

Új eredmények:

I. Esterházy Művészeti Díj - igen

NKA alkotói támogatás - 2 igen / 2 nem

KnH alkotói ösztöndíj - nem

EKF OFF, támogatás műalkotás létrehozására - igen

Public Art, támogatás műalkotás létrehozására - nem
Jaksity György számára a "Bux"os sorozat felajánlása megvételre - nem
Crosstalk Video Art Fesztivál 2009-en való résztvétel- nem

2009-11-01T04:45:00.001-08:00

Bocs topázkristály már nem aktuális, vettünk egyet. :)

A 2009-es Esterházy Díj második fordulójába bejutott művészek/3 db díj

2009-10-01T04:00:00.000-07:00

Siegmund Ákos, Hatházi László, Győrffy László, Szabó Eszter, Horváth Dániel, Batykó Róbert, Balogh Boglárka, Bolla Rita, Borsos Lőrinc, Sándor Krisztián, Barabás Zsófi, Moizer Zsuzsa, Szabó Klára Petra, Szentesi Csaba, Kis Róka Csaba, Töttös Kata, Hidvégi Áron, Miklós Hajnal

(gesso+indigó+plextol, fára kasírozott vásznon, 20x30x5 cm, 2009)

"Hülye kommentek segítettek a művészeknek"

2009-09-27T10:08:00.000-07:00

Földes András cikke a Komment kollekció-val kapcsolatban.

Komment kollekció

2009-09-15T06:36:00.000-07:00

Hozzászólások Földes András, "Megfestette Diákhitelét, nem kellett fizetnie" című, kepgyar.blog.hu oldalon megjelent cikkére, mely a 2009. júniusában, az OctogonArt Galériában megrendezett kiállításunkkal foglalkozik. A cikkre érkezett 14 legkarakteresebb hozzászólást pólón jelenítettük meg. A kommentelők részére a saját üzenetüket tartalmazó pólót szívesen elküldjük.

A kollekció 2009. augusztusában bemutatásra került a stúdiós Éjszakai Átszálló c. kiállítássorozaton a Kortárs Képzőművészeti Intézetben, Dunaújvárosban. A kiállítás hívószava a "konspiráció" volt. Ezekkel a művekkel szerepeltünk ezen kívül: 01., 02., 03, 04., 05., stb...

Akinek van Facebook-os belépője itt talál még képeket a kiállításról.

Magyarország III.

2009-09-08T04:16:00.001-07:00

7 darabból álló sorozat

(olaj, akril, ceruza, fatábla, vászon, egyenként 20x30x5 cm)

Memento (2009.08.03. Kisléta)

Opcionális címek: A/Szlovákia B/Magyarország

Kordonos kocsi

Pantokrator Hungaricum

Divatos önkényuralmi jelkép

Műsorajánló

Trikolor

Megálmodott négykerekű, tengerezés

2009-09-07T09:43:00.000-07:00

Nyaralás, autóvásárlás előtt

Jano rajzai a kirándulás, autóvételezés előtti héten, a távolsági busz lépcsőin utazva.

(Sem azt nem tudtuk, miből megyünk nyaralni, sem, hogy miből lesz kocsink. Ami biztos volt, hogy a nyaralás barátainknak már be lett igérve, le is lett foglalva. Az is elhangzott, hogy autót is vásárolunk az indulásig. Minderre már csak egy hetünk volt:)

Autóvásárlás után, nyaralás közben

Csak egy autot mentünk el megnézni, az is lett a kiválasztott. A család összedobott/kölcsönadott rá. Felénk meg egy olyan személy törlesztett, aki már régóta tartozott nekünk. Pont annyink lett, amivel a nyaralás megvalósulhatott. (azóta persze még mindig eme kiköltekezésünket nyögjük yee...)

Csapadéktérkép, 2009 május 28.

2009-09-05T10:18:00.000-07:00

vágykép, vegyes technika, 24x30 cm, 2009

A kép a címben említett időpont remélhető csapadéktérképét ábrázolja, hogy a kiállításmegnyitónk (Diákhitel tartozásom forintban) napján és helyszínén ne legyen eső. Hála Istennek ez pontosan így történt, az eső csupán éjféltől eredt el. :)

Munkácsy Borsos Lőrinc díjas

2009-09-05T10:10:00.000-07:00

30x40 cm, akril vásznon, 2009.