Az V. kerületi szoborpályázatunk kapcsán a budapesti Főépítész Iroda tanácsára -igaz csak hónapokkal később- a Lakás Osztályhoz fordultunk.
Az irodában két kávéjára váró hölggyel találkoztunk és egy férfi kollégájukkal, aki éppen a televízión próbálta behozni az egyik kereskedelmi csatornát.
Kezünkben a márványtáblával és a makettel átnyújtottuk nekik a Főépítész Iroda levelét és próbáltuk volna pár szóban elővezetni látogatásunk okát, de a jelenlevők a: "hát én ezt nem értem, mi szobrokkal nem foglalkozunk, nincs szabad önkormányzati lakás a kerületben, pályázat sincs és nem is lesz" mondatok ismételgetésével újra meg újra belénk fojtották a szót. Miután láttuk, hogy nincs mit tenni és mivel még ahhoz sem járultak hozzá, hogy a beszélgetésről jegyzőkönyv készüljön, megköszöntük a segítségüket és -őrizve magunkban a legértetlenebb tekintetek látványát amit valaha láttunk- távoztunk.
De a projekt itt nem ért véget, tovább próbálkozunk.
De a projekt itt nem ért véget, tovább próbálkozunk.
