Borsos Lőrinc

2011. február 11., péntek

ISTENEM / MY GOD

Keresztény nézőpont a kortárs magyar képzőművészetben /

The Christian perspective in contemporary hungarian art

MODEM / Debrecen / 2011. február 26., 16.00

Kurátor: dr. Sturcz János
Kiállítók: Asztalos Zsolt, Bukta Imre, Borsos János, Ganczaugh Miklós, Gerber Pál, Huszár Andrea, Kicsiny Balázs, Lőrinc Lilla, Mátrai Erik, Lovas Ilona, Oláh Mátyás, Udvardy Emese

Az utóbbi néhány évtizedben soha nem látott módon kitágult a transzcendencia kifejezésének művészi eszköztára. Ennek ellenére a történelmi vallásokban való hit gyakorlatilag kívül esik az intézményes kortárs művészet fő áramának diskurzusán, és ritka a személyesebb formájú, nem feltétlenül egyházakhoz kötődő spiritualitás megjelenítése is. Kiállításunk a kortárs magyar képzőművészet hithez, valláshoz, transzcendenciához kötődő műveiből mutat be jelzésszerű, de remélhetőleg reprezentatív keresztmetszetet.

A tizenkét kiállító művész a legkülönbözőbb keresztény felekezetekhez kötődik vagy éppenséggel kívül áll azokon. Istenképük, hitformáik eltérőek, ahogy művészetük is a kortárs vizualitás és művészi gondolkodásmód legszélesebb spektrumában mozog. Ugyanúgy kerülik az egyházi, netán keresztény művész címkéjét, ahogy Pilinszky János is elhatárolta magát a vallásos költőktől, mondván, hogy ő költő és katolikus. Kiállítóink is képzőművészek és hívők. Válogatásunk kritikai jellegű, melyben funkcionális, szemléleti és minőségi szempontok egyaránt szerepet játszottak. Nem szerepelnek a tárlaton az Istennel való találkozást segítő liturgikus, illetve a vallási közösség élményét megjelenítő, a hagyományos ikonográfiát követő szakrális műalkotások. Az itt látható vallásos munkák egyéni hitélményeket fogalmaznak meg, alkotóik nem törekszenek közvetlenül az isteni megjelenítésére, inkább áttételesen idézik meg a transzcendens erőket. Egy részük – például Borsos János, Asztalos Zsolt – klasszikus keresztény hittételeket fogalmaz meg a kortárs konceptuális művészet eszközeivel. Másik részük – például Bukta Imre, Ganczaugh Miklós, Gerber Pál, Lovas Ilona, Udvardy Emese – a hit és a vallás jelenkori helyzetére, a jelen társadalmi kérdéseire reflektál. Az alkotók harmadik köre – Kicsiny Balázs, Borsos Lőrinc, Mátrai Erik, Asztalos Zsolt, Oláh Mátyás – az egyházművészet hagyományos műfajait és toposzait aktualizálja, míg a negyedik – Huszár Andrea, Bukta Imre, Lovas Ilona, Mátrai Erik – a teremtett természet szépségét dicséri.

A kiállított művekből ilyen módon a kortárs hazai vallásos keresztény művészet sokszínű képe bontakozik ki. A mai egyházi művészethez szokott néző némelyiküket talán meglepőnek tarthatja, olykor első látásra blaszfémiaként értelmezheti. Ezért érdemes azokat először a kortárs képzőművészet tabukat elvető nézőpontja, nyelvezete, majd a bennük megfogalmazódó, gyakran a profanitás álcája mögé rejtett teológiai koncepció felől megközelíteni, s így világossá válik, hogy a meglepő, látszólag játékos és humoros felszín mögött igaz hit és álszentség nélküli komolyság rejtőzik.

kiállított munkáink egy része:

A könyvünk Gerber Pali könyvével

Ez az én testem, mely tiértetek megtöretik

saját készítésű székek fából, videóval (Borsos)

János mutatja sebeit Krisztusnak

videóinstalláció, 2010 (Borsos)

Lighten

vérkép 150x150 cm, videóval, 2006 (Lőrinc)

Szentháromság modell

lézer installáció, változó méret, 2008-2010 (Borsos)

Új Ég és új Föld

porfestett alu baseballütő, 70x5cm, 2009 (Lőrinc)

Kritikák:

Rieder Gábor: Istenem, Artportal

Rózsa Gyula: Nem faragott képek, Népszabadság

Kultura.hu: Istenes magyar művek a Modemben

2011. február 9., szerda

A műterempályázat végeredménye

Kedves Mindenki!

A pályázatra sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy jó ötlet, bár senki sem jelentkezett rá. :)
Más úton viszont lett műtermünk: egy lakásban leszünk a Technika Schweiz formációval (László Gergely, Rákosi Péter) és egy szobában Szenteleki Gáborral.

2011. február 6., vasárnap

Kritika - SIRP, Észtország 2011.01.28.

link a cikk online változatához

Váltó / Vahetus

Borsos Lőrinc kiállítása a tallinni Magyar Kulturális Intézetben

A több mint 20 éve lezajlott kelet-közép-európai politikai változásokkal, majd az Európai Unió kiterjesztésével teljesen új történelmi-társadalmi-politikai terep alakult ki a térségben, amely előhívott számos már a múltból ismert és súlyos politikai konfliktusokhoz vezető problémákat, ideológiákat mint a nacionalizmus, szélsőséges politikai erők előretörése, a kisebbségek diszkriminációja. Az Európai Unió államai, elsősorban az új tagállamok, a szocialista múlttal is küszködő országokban továbbra is virágzó ideológia maradt a nemzetállam építésének eszméje, a kollektív emlékezés és a jövőbeni nemzeti ambíciók erősítése.

A szabadságjogok elnyerésének ellenére a politikai kérdésekre reflektáló művészetnek igen ritkán akadnak komoly, a társadalmi felelősséget és az esztétikai szempontokat magas színvonalon, finom megfigyelésekkel és mély együttérzéssel ötvöző képviselői a kelet-közép-európai szcénában. Ennek egyik oka, hogy az előző politikai éra az ideológia erőltetésével és a művészek megfélemlítésével eljátszotta a művészet és politika szerves kapcsolatának lehetőségét. A történelmi tapasztalat azt sugallja, hogy a valós szociális és társadalmi feszültségek nem az esztétika tárgykörébe tartoznak. De míg a korábbi időszakban az ellenállás gyakorlata volt a rendszerkritika művészi eszközökkel megfogalmazva, addig manapság ennek az ideológiától mentes, a humanitás és szabadságjogok felöl közelítő kritikus hangnemnek kevés nyomát leljük a képzőművészi alkotásokban.

Ritka kivétel ez alól a jelenleg a tallinni Magyar Kulturális Intézetben látható kiállítás. A Borsos Lőrinc néven brandet teremtő Borsos János és Lőrinc Lilla alkotópáros 2008 óta tudatosan előkészített és lebonyolított akcióikkal fontos és megkerülhetetlen szerepet játszanak a magyar művészeti színtéren. Alkotásaikban a médiumok széles körét felhasználják arra, hogy kritikusan és érzékenyen vizsgálják és reprezentálják a Magyarországon és Kelet-Közép-Európában folyamatosan zajló politikai változásokat, csatározásokat. Legtöbbször maga az anyag illetve médiumválasztás, az alkotások struktúrája az, amely modellálja az alapjában korhadt rendszert, a változások lehetséges mechanizmusát és szükségességét.

A tallinni kiállítás hely specifikus, korábbi alkotásaik ötleteiből emeltek át néhányat, aktualizálták őket az észt illetve az észt-magyar viszonyokra. A tárlat alapkoncepciója a VÁLTOZÁS fogalmának művészi eszközökkel való modellálására épül, azokra a társadalmi folyamatokra reflektál, amelyek alapvetően meghatározzák a magyar és észt viszonyokat: kormányváltás, vezető váltások, intézményi változások, euró bevezetés stb.

Korábbi ikonsorozatuk technikáját használó, és a nemzeti jelképek szimbolikáját vizsgáló korábbi alkotásaik mintájára készült az észt zászlóba foglalt magyar zászló festmény valamint az észt címer oroszlánját és a magyar történelemben jelentős szerepet játszó Bocskai-család címerállatát ütköztető kisméretű táblaképe.

Korábbi a magyar politikai életre reflektáló videó-projektjük ötletét ültették át akkor, amikor az intézet leköszönő és következő igazgatóját kérték fel arra, hogy egy perces némasággal köszönjön el illetve köszöntse régi-új tisztségét. (2010-es budapesti kiállításukra a művészek a négy vezető magyar politikai párt szóvivőjét kérték fel hasonló akcióra, egy perc néma csendre a párt-image díszletei között. Akciójukkal felmutatva, hogy a jelenlegi politikai szituációban a hallgatás az egyetlen elfogadható szóvivői magatartás, szöges ellentétben a pozíció funkciójával.)

A közvetlen kritikus politikai reflexiók mellett kiemelten foglalkozik a kiállítás a kortársművészet és művész lehetőségeivel az adott történelmi-társadalmi szituációban. A Magyar művészi öntudat tréning című alkotás egyetemesen értelmezhető. A videón Borsos János 30. születésnapján egy Magyarország alakú gödörben kemény tornagyakorlatokat végez, hogy a túlélésre eddze magát.

Vigyázat! A kiásott gödör formája könnyen változtatható, bármely ország sziluettje behelyettesíthető!

Uhl Gabriella

2011. január 7., péntek

Észtben a magyar

Tallinni Magyar Intézet, 2011.01.14, 16.00 h

A Tallinni Magyar Intézetbe pozícionált helyspecifikus kiállításunk egyidejűleg kerül megrendezésre az intézményt 2005 óta igazgató Dr. Dávid Gyula posztról történő távozásának búcsúceremóniájával. A tárlat címével ezen esemény mellett azokra a változó társadalmi folyamatokra reflektál, amelyek aktuálisan meghatározzák a magyar, vagy akár az észt viszonyokat.

Az alkalomra magyar és észt nemzeti motívumokkal való játék mellett viszünk vízágy úkat, maszkos térdeplést, gödör-gimnasztikát, ill. forgatunk a leköszönő és a leendő igazgatóval egy-egy 1 perces néma csendet, ugyanabban az igazgatói székben ábrázolva őket (hozzájuk 2 db más árnyalatban megfestett tikolor). Ezen kívül a magyar képzőművészeti szcéna külföldön történő reklámozására motiváló Világhírű kortárs magyar képzőművészt! feliratú arany stafétabotot és zászlót ajándékozunk a mindenkori igazgatónak, illetve az intézménynek a magyarországi Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület nevében.

Észtben a magyar (Hungarian in Estonia)

Akril fatáblán (acrilyc on wooden board) 20x30x5 cm, 2010

2 egyperces csend / dr. Dávid Gyula leköszönő igazgató, Tallinni Magyar Intézet

(2 pieces of one minute silent with the abdicated and the new directors of the Hungarian Institute) 1', 2010

2 egyperces csend / Bereczki Urmas megbízott igazgató, Tallinni Magyar Intézet

(2 pieces of one minute silent with the abdicated and the new directors of the Hungarian Institute) 1', 2010

Staféta (Relay baton)

színterezett alumínium, lézer gravírozott magyar és észt nyelvű felirattal

(laser etchwork in hungarian and estonian language on aluminium base) 4x4x30 cm, 2010

Címerállat / Észt oldal

(Coat of arms animal / Estonian side)

akril fatáblán, 2 oldalon, 20x30x5 cm, 2010

Címerállat / Magyar oldal [Bocskai]

(Coat of arms animal / Hungarian side)

akril fatáblán, 2 oldalon, 20x30x5 cm, 2010

"Magyar Művészi Öntudat Tréning" videó és "H-mint jellem" című kép

("Hungarian Artist Identity Training" video and "H-like right carachteristic" titled golden leaf covered picture)

Magyar és észt nyelvű "Világhírű kortárs magyar képzőművészt!" zászló az intézet bejáratánál

("Let there be a world famous hungarian artist" flag in hungarian and estonian language at the entry of the Hungarian Institute)

2010. december 29., szerda

Műterempályázat intézémények és magánemberek számára 2011-es évre

A nyertes legalább egy éven keresztül biztosíthat műtermet Borsos Lőrinc és Szenteleki Gábor képzőművészeknek, rezsivel együtt, maximum havi 40 ezer forintért cserébe.

A műterem kritériumai: min. 30 m2-es, fűthető, világos helyiség vizesblokkal, hozzá tartozó raktárral, Budapest belvárosában.

A pályázat határideje 2011 január 7.,

benyújtásának módja a jano.borsos@gmail.com e-mail címen.

Kapcsolat:

Borsos János

06 20 996 7731

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Attelier application for institutions and private citizens, for the year 2011

The winner of the open competition will be entitled to provide a suitable
Attelier for the fine-artists Lőrinc Borsos and Gábor Szenteleki, for at least
a year, in exchange of HuFt 40 000, which amount includes the utility fees
and all other related expenses also

Specifications:
Minimum 30 m2 well lit floorspace
Appropriate heating, plumbing, tapwater on the premises
Adjoining storage space
Location in downtown Budapest

Application deadline:
January 7, 2011

Apply via e-mail:
jano.borsos@gmail.com

Contact:
János Borsos
Phone: 06 20 996 7731

Karácsonyi ajándék Nagy Gábortól

Louvre montázs a VIKOMAKT! szellemében

2010. december 28., kedd

Mozgó Világ

Megjelent a decemberi Mozgó Világ a mi képeinkkel és az alábbi írással:

Borsos Lőrinc munkáiról

Néhány nappal ezelőtt az Országház kupoladobja egészen beomlott a lanterna alatt. A repedések eleinte csak a fiatornyokat kezdték ki, alig látható vonalakból tágultak széthúzó árkokká, amelyekbe végül belehullottak a faldarabok, végül az egész torony. Az asztalon álló kupac még mindig fölismerhetően a magyar országgyűlés háza, és még mindig bizonytalan, hogy bekövetkezik-e a teljes összeomlás, vagy a finom rezgések ellenére megmarad ebben a véglegesnek tekinthető instabil állapotban.

Borsos Lőrinc installációja a Viltin galériában modellezi a jelenkori magyar demokrácia állapotát, a rezgő asztalra fölállított agyag országház makettjével. A mű kellően konkrét ahhoz, hogy nyilvánvalóvá tegye a politikai aggodalmakat, és kellően poétikus egy folyamatmű esztétikai vonatkozását illetően. Az alkotó, aki szellemi és érzelmi összetartozást jelképező entitás, a fizikai valóságban két személy: Lőrinc Lilla és Borsos János. 2008 óta dolgoznak összefoglaló név alatt, azóta, hogy sokat vitatott Diákhitel tartozásom forintban című munkájukat bemutatták.
A mű az évek alatt felgyülemlett hiteltartozás számadataként megjelenő festmény volt, és minden szám színe adott időszakot jelképezett. Végül egy gyűjtő megvásárolta a képet, épp a számsornak megfeleltetett összegért. Ennek a munkának több fontos aspektusa volt a jelenkori művészet és művészeti intézményrendszerek karakterét illetően. Egyrészt nyilvánvalóvá tette, hogy a művészek új generációja fölveszi a kesztyűt és elébe megy a műkereskedelemnek, ha a saját egzisztenciális biztonságát veszélyben érzi, és képes arra, hogy szociális válságát tegye meg a kortárs művészet témájának. Egy kortárs művészbarát ezt nevezte „esztétikai koldulásnak”. Másrészt az is kiderült, hogy a szociális szempontok fölvetése a legkézenfekvőbb módja a művészeti közeg belterjességéből való kitörésnek, mert olyan csoportokat is be tudnak így vonni a diskurzusba, amelyek különben nem tartoznak bele ebbe a körbe.

Az önmagát menedzselő művész annyiban tekinthető új típusnak, amennyiben nem tekintjük folyamatosnak a művészet történetét a reneszánszszal kezdődően. Kétségkívül, a rendszerváltás óta eltelt húsz év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a művészi mecenatúra új struktúrái megerősödjenek Magyarországon, és a művészek magukra találjanak az összezsugorodott állami szponzorizáció és a műkereskedelem önkényes, szintúgy törékeny rendszerében. Ezért, és csak ezért szokatlan, ha egy művészpáros az V. kerületi szoborpályázatra beadott munkáját összekapcsolja az önkormányzati bérlakás kérelmével, és levonja a következtetést, hogy a közigazgatásban legalábbis érvényesíthetetlen az esztétikai dimenzió, a művészet ütköztetése a bürokrácia realizmusával.

Ennek a kérdéskörnek a továbbgondolására született egy másik munka, amely azzal foglalkozott, hogy mi a kritériuma a sikernek, illetve, hogy mekkora realitása van annak, hogy egy magyar művész világhírűvé válhasson. Ez a kérdés legtöbbször a művészeket foglalkoztatja, a válaszok azonban túlmutatnak a kompetenciájukon, mert kurátori és intézményi működéssel vannak összefüggésben. Éppen ezért a Világhírű kortárs magyar képzőművészt! című, az ország aranyfüstlemezzel borított, ikonszerű vaktérképe csak a kérdésfelvetést vállalja.

A legutóbbi művek radikálisan elfordulnak a hagyományos táblakép esztétikai minőségétől, noha a formát sok esetben megtartják, és közelednek a társadalmi tartalmak felé. A Viltinben összefoglalt műcsoport (a kiállítás címe: Mozdíthatatlan ország) egy része a korábbi magyar kormányok csoportképeiből indul ki, de csak a figurák fekete sziluettjét jeleníti meg a szürke háttér előtt. Az alakok tömegéből megállapítható az adott kormány karaktere, vagy föltűnik az a sajnálatos tény, hogy a nadrágos figurák monotóniáját egyetlen szoknya sem töri meg. Ide kapcsolódik a négy parlamenti párt szóvivőinek előadása saját szóvivői környezetükben, négy csatornás videoinstallációként (4 egyperces csend), nemzeti színű zászló-képekkel a falon.

A politikai művek jelenléte már nem annyira meglepő a kortárs magyar művészetben, mint néhány évvel korábban, sőt, megkockáztatom, hogy a köztudatban egyre inkább rutinossá válik a befogadásuk. Borsosék esetében előfordulhat, hogy a társadalmi irányultság éppenséggel elfedi azt a jelenséget, amely talán újabb fordulatot készít elő a nemzetközi színtéren: a vallási gondolkolkodás újbóli megjelenését. Idővel kiderül majd, melyik éli túl a másikat.

Kürti Emese

2010. december 25., szombat

Új brand született!

http://www.vikomakt.blogspot.com

2010. december 2., csütörtök

Rakéta az egyházaknak

S. D. írása a Mozdíthatatlan ország c. kiállítás szakrális tartalma kapcsán

2010. november 28., vasárnap

Performance / Art Fair 2010

Nagy Gábor -Borsos Lőrinc ötlete alapján írt- "Milyen legyen a világhírű kortárs magyar képzőművész?" című előadása a Viltin Galéria, a Videospace és az Inda Galéria standján. Videó itt.

az előkészületek

FKSE Promóció

Az akció a Világhírű kortárs magyar képzőművészt! projekt keretében valósult meg a budapesti Art Fair területén. Elkészítettük az FKSE művészeinek névjegykártyáit a hátoldalán a Stúdió logójával és elérhetőségével (Kalap 1.1), majd brandöltözetben (arany feliratos ill. országsziluettes póló) körbejárkáltunk a rendezvényen és lehetővé tettük, hogy húzzanak közülük.
A csapat tagjai: Soos Kata, Szalai Bori, Mátrai Erik, Nagy Gábor, L. Virág, Borsos Lőrinc

2010. november 24., szerda

Baglyas Erika: Az ország földrajzi jellemzése – állóvíz

tárlatvezetés a MOMÉ-s művészeti menedzser hallgatóknak, előtérben Erika

Kritika az Artportal-on.

2010. november 20., szombat

Mozdíthatatlan ország

a Parlament agyagból készült épülete rázóasztalon, 50x100x150 cm, 2010

"Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg".
Zsid. 12,26-27

Amikor a megnyitó-akció keretében beindítottuk a berendezést, úgy tűnt, hogy a rázkódás ellenére az épülettel semmi sem fog történni. Az emberek egyik része ezért azzal jött oda hozzánk, hogy miért nem indul már omlásnak, mások meg azon imádkoztak, hogy ne is történjen vele semmi.
Az omlás első jelei a megnyitót követő kb 20. napon mutatkoztak: a kupola rész néhány fiáléja kipotyogott. Az így keletkezett egyensúlyeltolódás a torony rezgőmozgásának megnövekedéséhez vezetett, ami által további tartóelemek estek le az épületről. Ezután a járda egy darabja indult vándorlásnak az asztalon.

operatőr: Borsos Lőrinc

Külön köszönet a mű létrejöttében segítőknek: Novák Zoltán, Sólyom Attila, Radics Márk, Gurszky Péter, Mission Art Galéria, FKSE